1 Be is szállt a hajóba és átkelt a tavon. Mikor a saját városába ért, 2 hordágyra helyezve egy gutaütöttet vittek hozzá. Mikor látta hitüket, így szólt a gutaütötthöz: "Bízzál, fiam! Vétkeid bocsánatot nyernek." 3 Egyszerre csak néhány írástudó ezt mondta egymás között: "Káromol ez az ember." 4 Jézus, aki ismerte tűnődéseiket, megkérdezte: "Miért hatnak a rossz indulatok szívetekben? 5 Ugyan mi jár kevesebb fáradtsággal: azt mondani-e: Bocsánatot nyernek vétkeid, vagy azt mondani: Kelj fel és járj? 6 Hogy azonban lássátok, hogy az ember Fiának felhatalmazása van a földön arra, hogy vétkeket megbocsásson," - ezzel odaszólt a gutaütötthöz: "Kelj fel, fogd az ágyadat s eredj haza!" 7 Az fel is kelt és hazament. 8 Mikor a sokaság meglátta ezt, elcsodálkozott s dicsőíteni kezdte az Istent, hogy ilyen nagy dolgokra felhatalmazást adott az embereknek. 9 Jézus, mialatt onnan távozott, egy embert látott ülni a vámnál, akit Máténak hívtak. "Kövess engem" - mondta neki, mire az felkelt és követte. 10 Történt aztán, hogy mikor benn a házban asztalhoz dőlt, egyszer csak sok vámszedő és vétkező ment oda s Jézussal és tanítványaival együtt szintén asztalhoz dőltek. 11 Mikor a farizeusok azt meglátták, beszédbe ereszkedtek tanítványaival: "Miért eszik Tanítótok a vámszedőkkel és vétkezőkkel együtt?" 12 Ahogy Jézus ezt meghallotta, így szólt: "Nem azoknak van szükségük orvosra, akik jó erőben vannak, hanem azoknak, akik gonoszul szenvednek. 13 Ha elmentek, tanuljátok meg ezt: Könyörületet akarok, nem áldozatot, mert én nem azért jöttem, hogy igazságosokat hívjak, hanem hogy vétkezőket." 14 Akkoriban János tanítványai jöttek hozzá ezzel a kérdéssel: "Miért van, hogy amíg mi és a farizeusok böjtölünk, a te tanítványaid nem böjtölnek?" 15 "Hát lehetséges - felelte nekik - hogy a lakodalmas ház fiai gyászban üljenek, amíg a vőlegény náluk tartózkodik? Jöhetnek napok, mikor a vőlegényt elveszik tőlük, akkor majd böjtölni fognak.

16 Régi köpenyre senki sem tesz toldatlan (új) anyagból foltot, mert az, amivel a lyukat betölti, magához szakítja a köpenyt s, így még rosszabb szakadása támad. 17 Új bort sem töltenek ócska tömlőkbe, ha mégis megteszik, szétszakadnak a tömlők, a bor elfolyik, s a tömlők elpusztulnak, hanem új bort új tömlőkbe töltenek, és úgy mind a kettő megmarad együtt." 18 Míg ezeket beszélte nekik, egyszerre egy elöljáró lépett hozzá, földre borult előtte s úgy kérte: "Leányom a végét járja, de jöjj, vesd rá kezedet és megéled!" 19 Jézus felkelt s tanítványaival együtt követte a főembert. 20 Egyszer csak egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról odalépett és megfogta köpenyének bojtját. 21 Ha csak megfogom köpenyét - szólt magában - megmenekülnék! 22 Jézus azonban megfordult, s ahogy meglátta őt, így szólt: "Bízzál leányom! Hited máris megmentett." Meg is menekült az asszony attól az órától fogva. 23 Mikor aztán Jézus az elöljáró házába érkezett és megpillantotta a fuvolásokat és a kavargó tömeget, 24 így szólt: "Menjetek el innen! Hisz ez a leányka nem halt meg, hanem szunnyad." Azok kinevették. 25 Miután aztán kiűzték a tömeget, bement, megragadta a leányka kezét és az felkelt. 26 Azon az egész földön szétment a hír felőle. 27 És mikor Jézus onnan elmenőben volt, két vak követte, kik ezt kiáltozták: "Könyörülj rajtunk, Dávid fia!" 28 Hogy aztán betért egy házba, a két vak bement hozzá, Jézus megszólította őket: "Hiszitek, hogy képes vagyok megtenni ezt a dolgot?" 29 "Hisszük, Uram!" - mondották. Ekkor megérintette szemüket és így szólt: "Történjék úgy veletek, ahogy elhittétek!" 30 És megnyílt a szemük. Jézus azonban indulattal rájuk szólt: "Ügyeljetek rá, hogy senki meg ne tudja!" 31 De ahogy azok elmentek, arra az egész földre szétvitték a hírét. 32 Mialatt elmentek, egyszer csak néma ördöngőst hoztak hozzá. 33 Ő kiűzte az ördögi szellemet s megszólalt a néma. A tömeg csodálkozása ily szavakban lelt kifejezést: "Még sohasem láttak ilyesmit Izráelben!" 34 De a farizeusok ezt mondták: "Az ördögi szellemek fejedelme által űzi ki az ördögi szellemeket."