1. Történt pedig közben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál bejárta a felső tartományokat, Efezusba érkezett és mikor néhány tanítványra talált, 2. ezt kérdezte tőlük: vajjon vettetek-e Szentlelket, miután hívőkké lettetek? Azok pedig így feleltek neki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek. 3. És szólt nekik: Hát mire keresztelkedtetek meg? Azok pedig azt válaszolták: János keresztségére. 4. Szólt pedig Pál: János megtérés keresztségével keresztelt, és azt mondta a népnek, hogy aki utána jön, abban higgyenek, tudniillik a Jézus Krisztusban. 5. Mikor pedig ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. 6. És miután Pál rájuk tette a kezét, Szentlélek szállt rájuk, úgyhogy nyelveken beszéltek és prófétáltak. 7. Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak. 8. Amikor bement a zsinagógába, bátran beszélt, és három hónapon át vitatkozva igyekezett meggyőzni őket az Isten országára tartozó dolgokról. 9. Mikor azonban némelyek megkeményítették magukat, engedetlenek voltak és szidalmazták az Úr útját az egybegyűltek előtt, elvált tőlük és magával vitte a tanítványokat. Ettől fogva mindennap egy bizonyos Tirannus iskolájában prédikált. 10. Így volt ez két esztendeig, úgyannyira, hogy mindazok, akik Ázsiában laktak, mind zsidók, mind görögök hallgatták az Úr igéjét. 11. Isten pedig rendkívüli csodákat cselekedett Pál keze által, 12. úgyhogy a betegekhez is elvitték testéről a kendőket vagy kötényeket és azok meggyógyultak a betegségeikből és a gonosz lelkek kimentek belőlük. 13. Egyes kóbor zsidó ördögűzők pedig kuruzsolni kezdtek az Úr Jézus nevével olyanokat, akikben gonosz lelkek voltak, és ezt mondták: Kényszerítünk titeket Jézusra. akit Pál prédikál! 14. És ezt egy bizonyos Skéva nevű zsidó főpap hét fia művelte. 15. De a gonosz lélek így válaszolt: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok? 16. Erre az az ember, akiben a gonosz lélek volt, nekik ugrott, legyűrte őket s annyira hatalmat vett rajtuk, hogy mezítelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.

17. Ez pedig tudomására jutott mindenkinek, zsidóknak és görögöknek, akik Efezusban laktak, úgyhogy félelem szállott mindnyájukra és magasztalták az Úr Jézus nevét. 18. És sokan a hivők közül eljöttek, megvallottak és elbeszélték ördögi mesterkedésüket. 19. Sokan pedig azok közül, akik varázslással foglalkoztak, könyveiket összehordtak és mindenki láttára megégették azokat. Amikor a könyvek árát összeszámolták, úgy találták, hogy az ötvenezer ezüstpénz. 20. Így az Úr igéje hatalmasan terjedt és megerősödött. 21. Ezek után Pál elhatározta a Lélek által, hogy Macedóniát és Aháját bejárva Jeruzsálembe megy és ezt mondta: Miután ott voltam, Rómát is meg kell látnom. 22. Elküldött pedig Macedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak: Timótheust és Erásztust, ő maga egy ideig Ázsiában maradt. 23. Támadt azonban abban az időben nem csekély háborúság az Úr útja miatt. 24. Mert egy Demeter nevű ötvös, aki ezüstből Diána templomokat készített, s ezáltal a kézműveseknek nem csekély nyereséget adott, 25. gyűlésre hívta őket a rokon mesterséget folytatókkal együtt és ezt mondta: Férfiak, tudjátok, hogy a mi jólétünk ebből a mesterségből van. 26. De látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efezusnak, hanem úgyszólva egész Ázsiának sok népét eláltatta és megtévesztette, mivel azt mondja, hogy nem istenek azok, amelyeket kézzel csinálnak. 27. De nemcsak minket fenyeget ez a veszedelem, hogy ez a mesterség hitelét veszti, hanem hogy a nagy istennőnek, Diánának templomát is semmibe veszik, úgyhogy odavész az ő nagysága, pedig egész Ázsia és az egész földkerekség tiszteli. 28. Amikor ezeket hallották, elteltek haraggal és így kiáltoztak: Nagy az efezusi Diána! 29. És megtelt az egész város izgalommal. És egy akarattal a színházba rohantak, megragadták Gájust és Arisztarkust, Pál útitársait, akik Macedóniából valók voltak. 30. Pált azonban, mikor a nép közé akart menni, nem eresztették a tanítványok. 31. Néhányan a tartomány főtisztviselői közül is, akik neki barátai voltak, elküldtek hozzá, és kérték őt, hogy ne menjen a színházba.