33. Addig pedig, amíg megvirradt, Pál intette mindnyájukat, hogy egyenek: Ma a tizennegyedik napja, amióta folyton étlen várakoztok és semmit sem ettetek. 34. Figyelmeztetlek azért titeket, hogy egyetek, mert ez javatokra szolgál. Mert közületek senkinek sem vész el egy hajszál sem a fejéről. 35. Miután pedig ezeket mondta és kenyeret vett a kezébe, hálát adott Istennek mindnyájuk előtt, megtörte azt, és enni kezdett. 36. Ekkor mindnyájan nekibátorodva, szintén ettek. 37. Lélekszám szerint pedig összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajóban. 38. Miután pedig eleget ettek, könnyítettek a hajón, és a gabonát kihányták a tengerbe. 39. Mikor pedig megvirradt, nem ismerték fel a szárazföldet, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos partja volt. Úgy döntöttek, hogy erre futtatják rá a hajót, ha bírják. 40. A horgonyokat tehát köröskörül elvagdalva, a tengerben hagyták, egyszersmind a kormányrúd köteleit is megoldták és felvonva a nagy vitorlát a szélfúvás elé, igyekeztek a part felé haladni. 41. Eközben egy földnyelvhez értek, és arra hajtották rá a hajót, amelynek eleje befúródva mozdulatlanul ott maradt, hátsó része azonban az erős hullámveréstől szétroncsolódott. 42. A katonák pedig azon tanakodtak, hogy a foglyokat leölik, hogy senki úszással el ne menekülhessen. 43. De a százados meg akarta menteni Pált és ezért megakadályozta őket e szándékukban és megparancsolta, hogy először azok ugorjanak a tengerbe, akik úszni tudnak és meneküljenek ki a szárazföldre; 44. azután a többiek is, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.