1. És mikor Jeruzsálem felé, Betfágéba és Betániába, az Olajfák hegyéhez közeledtek, elküldött kettőt a tanítványai közül, 2. és így szólt nekik: Menjetek abba a faluba, amely előttetek van és amint abba beértek, ott mindjárt találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még sohasem ült ember: Oldjátok el azt és hozzátok ide. 3. És ha valaki azt mondja nektek: Miért teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van rá szüksége, de mindjárt visszaküldi ide. 4. Elmentek azért és megtalálták a szamárcsikót az ajtóhoz kötve kívül az utcán és eloldották. 5. Az ott állók közül pedig némelyek így szóltak nekik: Mit műveltek, hogy eloldjátok a szamárcsikót? 6. Ők pedig úgy feleltek nekik, amint Jézus megparancsolta. És elbocsátották őket. 7. És odavezették a szamárcsikót Jézushoz, majd ráterítették felsőruháikat, ő pedig felült rá. 8. Sokan pedig felsőruháikat leterítették az útra, mások meg zöld ágakat vagdaltak a mezőn. 9. Akik pedig előtte mentek és akik követték, így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! 10. Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa. Hozsánna a magasságban! 11. Így vonult be Jézus Jeruzsálembe, a templomba és miután mindent megnézett köröskörül, mivel az idő már későre járt, kiment Betániába a tizenkettővel. 12. És másnap, mikor Betániából kijöttek, megéhezett. 13. És meglátva messziről egy fügefát, amely leveles volt, odament, hátha talál rajta valamit. De mikor odaért, nem talált rajta mást, csak levelet. Mert nem volt ideje a fügeérésnek. 14. Akkor megszólalt és ezt mondta annak: Soha többé ne egyék rólad gyümölcsöt senki! És hallották ezt a tanítványai. 15. Így érkeztek Jeruzsálembe. És amikor bement a templomba, kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek; a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felforgatta, 16. és nem engedte, hogy bárki bármit is vigyen a templomon keresztül. 17. Azután így tanította őket: Nincs-e megírva: Az én házamat imádság házának fogják nevezni minden nép közötti? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.

18. És meghallották ezt a papi fejedelmek és írástudók, és tanakodtak, hogyan pusztítsák el őt, féltek ugyanis tőle, mivel az egész sokaságot fogva tartotta az ő tanítása. 19. És mikor beesteledett, kimentek a városból. 20. Korán reggel pedig, mikor a fügefa mellett elmentek, láttak, hogy az gyökerestül kiszáradt. 21. És Péter visszaemlékezett, és így szólt neki: Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt. 22. És Jézus így válaszolt nekik: Legyen hitetek Istenben. 23. Mert bizony mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magadat a tengerbe és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, annak meglesz, amit mond. 24. Azért azt mondom nektek: Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok, és meglesz néktek. 25. És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket. 26. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg nektek a ti vétkeiteket. 27. És ismét Jeruzsálembe mentek. Mikor pedig a templomban körüljárt, odamentek hozzá a papi fejedelmek, az írástudók és a vének, 28. és így szóltak neki: Milyen hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ezeket cselekedd? 29. Jézus viszont így szólt hozzájok: Én csak egyet kérdezek tőletek, és ti feleljetek meg nekem. Akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. 30. János keresztsége mennyből volt-e vagy emberektől? Feleljetek nekem. 31. Azok pedig tanakodtak maguk között és ezt mondták: Ha azt mondjuk: Mennyből, — azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát neki? 32. Vagy azt mondjuk: Emberektől? — féltek a néptől. Mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. 33. Ezért így feleltek Jézusnak: Nem tudjuk. Ekkor Jézus is ezt válaszolta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.