1. Két nap múlva volt pedig a húsvét és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a papi fejedelmek és az írástudók tanakodtak, hogyan fogják meg őt csellel és hogyan öljék meg, 2. Mert ezt mondták: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön. 3. Mikor pedig Betániában, a poklos Simon házánál volt, miután asztalhoz telepedett, egy asszony ment oda, akinél alabástrom szelence volt, valódi és igen drága nárdus-olajjal. Ez az alabástromedényt eltörte és a kenetet az ő fejére öntötte. 4. Némelyek pedig dohogtak maguk között és azt mondták: Mirevaló az olajnak ez a tékozlása? 5. Mert eladhatták volna azt több mint háromszáz dénárért és a szegényeknek adhatták volna. És haragudtak rá. 6. De Jézus így szólt: Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Jó dolgot cselekedett velem. 7. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük, de én nem leszek mindenkor veletek. 8. Ő, ami tőle telt, megtette: előre megkente az én testemet a temetésre. 9. Bizony mondom nektek, hogy ahol csak hirdetik az evangéliomot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére. 10. Akkor Júdás, az Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a papi fejedelmekhez, hogy őt azoknak elárulja. 11. Azok pedig, amint meghallották, megörültek és ígérték, hogy pénzt adnak neki. ő pedig kereste, mimódon árulhatná el őt alkalmas időben. 12. És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt megáldozták, így szóltak neki tanítványai: Hol akarod megenni a húsvéti bárányt? Elmegyünk és elkészítjük. 13. Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül és ezt mondta nekik: Menjetek el a városba, ott majd egy ember jön veletek szembe egy korsó vízzel, őt kövessétek. 14. És ahová bemegy, mondjátok a házigazdának: A Mester kérdi: Hol az én szállásom, ahol a húsvéti bárányt megeszem tanítványaimmal együtt? 15. Ő majd mutat nektek egy berendezett és elkészített nagy termet, ott készítsétek el azt nekünk. 16. Elmentek azért a tanítványai és mikor a városba értek, úgy találták, amint nekik megmondta, és elkészítették a húsvéti bárányt.

17. És miután beesteledett, odament a tizenkettővel. 18. És amikor az asztalhoz telepedtek és ettek, Jézus így szólt: Bizony mondom nektek, közületek egy, aki velem eszik, elárul engem. 19. Ők pedig elszomorodtak és egyenként azt mondták neki: Talán csak nem én? 20. Ő pedig azt mondta nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba. 21. Az Ember Fia ugyan el megy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Ember Fiát elárulja. Jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna. 22. És mikor ettek, vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és adta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. 23. Majd vette a poharat, hálát adott és adta nekik. És ittak abból mindnyájan. 24. És azt mondta nekik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik. 25. Bizony mondom nektek: nem iszom többé a szőlőtő terméséből mindama napig, amikor majd újra iszom az Isten országában. 26. És dicséretet énekelve, kimentek az Olajfák hegyére. 27. És így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort és elszélednek a juhok, 28. De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. 29. Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem. 30. És szólt hozzá Jézus: Bizony mondom neked: te ma, ezen az éjtszakán, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem. 31. De ő annál inkább erősítgette: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen sem tagadlak meg téged. Hasonlóképen beszéltek a többiek is. 32. Mikor arra a helyre értek, amelynek Gecsemáné a neve, így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg imádkozom. 33. Ekkor maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és kezdett rettegni és gyötrődni. 34. És így szólt nekik: Nagyon szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt és legyetek éberek. 35. És egy kissé előre ment, a földre esett és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. 36. És szólt: Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Ments meg engem e pohártól; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.