1. És mikor Jézus mind ezeket a beszédeket elvégezte, így szólt tanítványainak: 2. Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvét ünnepe és az Ember Fiát elárulják, hogy megfeszíttessék. 3. Akkor összegyülekeztek a papi fejedelmek, az írástudók és a nép vénei a főpap házában, akit Kajafásnak hívtak, 4. és közösen elhatározták, hogy Jézust csellel megfogják és megölik. 5. És ezt mondták: Ne az ünnepen, hogy a nép között zavargás ne támadjon. 6. És mikor Jézus Betániában a poklos Simon házában volt, 7. odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom szelence drága kenet volt, és az ő fejére öntötte, amint az asztalnál ült. 8. Tanítványai pedig ennek láttára bosszankodtak és ezt mondták: Mirevaló ez a tékozlás? 9. Mert drágán el lehetett volna adni és az árát a szegényeknek juttatni. 10. Mikor pedig Jézus ezt észrevette, így szólt nekik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jó dolgot cselekedett velem. 11. Mert a szegények minden kor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. 12. Mert mikor ő ezt a kenetet az én testemre öntötte, az én temetésemre cselekedte azt. 13. Bizony mondom nektek, hogy mindenütt, ahol az egész világon hirdetik ezt az evangéliumot, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetik majd az ő emlékezetére. 14. Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a papi fejedelmekhez, 15. és azt mondta: Mit adtok nekem, ha a kezetekre juttatom őt? Azok pedig harminc ezüst pénzt fizettek neki. 16. És ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt. 17. A kovásztalan kenyerek első napján pedig oda mentek Jézushoz a tanítványok és így szóltak: Hol akarod, hogy elkészítsük neked eledelül a húsvéti bárányt? 18. Ő pedig válaszolt: Menjetek be a városba ahhoz a bizonyos emberhez és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti bárányt. 19. És a tanítványok úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik és elkészítették a húsvéti bárányt. 20. Mikor pedig beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkettővel.

21. Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, egyik közületek el fog árulni engem. 22. Ekkor nagyon elszomorodtak és egyenként kezdték mondani neki: Talán csak nem én vagyok az, Uram? 23. Ő pedig így felelt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24. Az Ember Fia elmegy ugyan, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Ember Fiát elárulja. Jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. 25. Megszólalt Júdás is, aki elárulta őt és ezt mondta: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Szólott neki: Te mondtad. 26. Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret és hálát adott, megtörte azt, és adta a tanítványoknak és ezt mondta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. 27. Azután vette a poharat, hálát adott, adta nekik, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan; 28. mert ez az én vérem, az újszövetség vére, mely sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. 29. Mondom pedig nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének e terméséből mindaddig a napig, amikor majd újra iszom azt veletek az én Atyám országában. 30. És dicséretet énekelve, kimentek az Olajfák hegyére. 31. Akkor azt mondta ne kik Jézus: Ezen az éjtszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai. 32. De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. 33. Péter pedig így felelt neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom. 34. Szólt neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjtszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem. 35. Azt mondta neki Péter: Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg téged. A többi tanítvány is hasonlóképen beszélt. 36. Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak és így szólt a tanítványoknak: Üljetek le itt, amíg elmegyek és amott imádkozom. 37. És maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, és kezdett szomorkodni és gyötrődni. 38. Ekkor mondta nekik: Nagyon, szomorú az én lelkem, mind halálig. Maradjatok itt és virrasszatok velem.