25 Az Örökkévaló pedig leszállt a felhőben és beszélt Mózessel, azután abból a Szellemből, amely addig Mózesen nyugodott, adott a 70 vezetőnek is. Amint a Szellem rájuk szállt és megnyugodott rajtuk, ezek a vezetők is elkezdtek prófétálni. Később azonban már nem prófétáltak többé. 26 A 70 vezető közül azonban ketten nem mentek oda a Találkozás Sátorához, hanem a táborban maradtak. Az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Ők is szerepeltek a 70 vezető névsorában, akiket Mózes kiválasztott, de mégsem mentek oda a többiekkel együtt. Ennek ellenére a Szellem rajtuk is megnyugodott, és ők is prófétálni kezdtek, ott ahol voltak, a táborban. 27 Egy fiú elszaladt Mózeshez ezzel a hírrel: „Uram, Eldád és Médád prófétál a táborban!” 28 Erre Józsué, Nún fia, aki fiatal kora óta Mózes szolgája volt, ezt mondta Mózesnek: „Uram, tiltsd meg nekik!” 29 De Mózes ezt kérdezte Józsuétól: „Az én érdekemben vagy féltékeny rájuk? Bárcsak az Örökkévaló népe mind egy szálig próféta lenne! Bárcsak az Örökkévaló mindegyiküknek adná Szellemét!” 30 Ezután Mózes és a vezetők visszatértek a táborba. 31 Majd az Örökkévaló szelet küldött, amely a tenger felől fürjek seregét sodorta Izráel táborához. A fürjek lehullottak a tábor körül mindenfelől, egynapi járóföldnyi távolságra. Olyan nagy tömegben tolongtak, hogy két könyök magasságban elborították a földet. 32 A nép azon a napon, meg éjjel, sőt még az egész következő napon is fogdosta a fürjeket, és rengeteget összegyűjtöttek. Aki csak keveset gyűjtött, még az is vagy 10 hómert megtöltött velük. Azután a fürjek húsát kiterítették a földre a tábor körül. 33-34 Majd mohón nekiestek a húsnak, de még le sem nyelték, amikor az Örökkévaló megharagudott rájuk, és nagy csapással sújtotta a népet: igen sokan meghaltak közülük, akiket ott, helyben el is temettek. Azt a helyet így nevezték el: „A mohó nép sírja”. 35 Azután a tábor tovább vonult, egészen Hacérótig, majd egy ideig ott vesztegelt.