1 Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földjén, Kánaán földjén. 2 Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár volt Bilhának és Zilpának, az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak. 3 Izrael pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette őt; és cifra ruhát csináltatott néki. 4 Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani. 5 És álmot álmodék József és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt. 6 Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam. 7 Ímé, kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körülállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala. 8 Ésmondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért. 9 Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala énelőttem. 10 S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki: Micsoda álom az, amelyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat előtted a földig? 11 Irigykednek vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot. 12 Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikembe, hogy az ő atyjuk juhait őrizzék; 13 Monda Izrael Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájuk küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol vagyok. 14 És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vannak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikembe. 15 Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keresel?

16 És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek? 17 És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy azt mondták: Menjünk Dótánba. Elment azért József az ő bátyjai után, ésmegtalálá őketDótánban. 18 Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájuk, összebeszélének, hogy megölik. 19 És szólának egymás között: Ímhol jön az álomlátó! 20 Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból. 21 Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezükből, és mondá: Ne üssük őt agyon. 22 Ésmondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezükből, hogy visszavigye atyjához. 23 És lőn, amint odaére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a cifra ruhát, mely rajta volt. 24 És megragadák és beveték a kútba; a kút pedig üres volt, nem volt benne víz. 25 Azután leülének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy izmáelita karaván jön Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszereket, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Egyiptomba. 26 És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét? 27 Jertek, adjuk el őt az izmáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai. 28 És menének arra midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az izmáelitáknak húsz ezüstpénzen: azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba. 29 És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nemvolt a kútban, ésmegszaggatá ruháit. 30 És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én? 31 Akkor vették a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe. 32 És elküldék a cifra ruhát, és elvitték atyjukhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem? 33 És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széjjelszaggatta Józsefet.