1 Ezek után Pál Athénből eltávozván, méne Korinthusba. 2 És mikor egy Akvila nevű, pontusi származású zsidóra talált, ki nemrégen jött Itáliából, és feleségére Priscillára, mivelhogy Klaudius megparancsolta, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából, hozzájuk csatlakozék. 3 És mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségükre nézve ugyanis sátorkészítők voltak. 4 Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni. 5 Mikor pedig megérkeztek Macedóniából Silás és Timótheus, szorongatá a Szellem Pált, és bizonyságot tett a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. 6 Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólának, ruháit megrázva monda nékik: Véretek a ti fejetekre szálljon; én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek. 7 És általmenvén onnét, méne egy Justus nevű istenfélő ember házához, kinek háza szomszédos volt a zsinagógával. 8 Krispus pedig, a zsinagógának feje, hitt az Úrban egész házanépével együtt; a korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala. 9 Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: 10 Mert én veled vagyok, és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban. 11 És ott lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítván köztük az Isten Igéjét. 12 Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, reá támadának a zsidók egyakarattal Pálra, és a törvényszék elébe vitték, 13 Mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket. 14 Mikor pedig Pál meg akará nyitni száját, monda Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó: zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket: 15 De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről van szó, a ti dolgotok; én ezekben bíró nem akarok lenni. 16 És elűzé őket a törvényszék elől. 17 A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, a zsinagógának fejét megragadván, verik vala a törvényszék előtt; de Gallió velük semmit sem gondola.

18 Pál pedig még több napig ott marada, majd az atyafiaktól elbúcsúzván, Szíriába hajózék, és vele együtt Priscilla és Akvila, előbb azonban fejét megnyiratta Kenkreában; mert fogadása volt. 19 Juta pedig Efézusba, és azokat otthagyá; maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal. 20 Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon náluk, nem álla reá; 21 Hanem búcsút vett tőlük, mondván: Mindenképpen Jeruzsálemben kell nékem a közelgő ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózék Efézusból. 22 És miután Cézáreába érkezék, felmenvén Jeruzsálembe és köszöntvén a gyülekezetet, leméne Antiókhiába. 23 És miután ott bizonyos időt eltöltött, elméne, eljárván renddel Galácia tartományát és Frigiát, erősítve a tanítványokat mind. 24 Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesen szóló férfiú, ki az Írásokban jártas volt. 25 Ez meg volt tanítva az Úrnak útjára; és szellemben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét ismerte. 26 És ez kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Priscilla, maguk mellé vevék őt, és pontosabban kifejtették előtte az Istennek útját. 27 Mikor pedig Akhájába akart átmenni, buzdítván őt az atyafiak, írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki mikor odajutott, sokat használa azoknak, akik hittek a kegyelem által: 28 Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az Írásokból, hogy Jézus a Krisztus.