1 Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék; és mikor némely tanítványokra talált, 2 Monda nékik: Vajon vettetek-é Szent Szellemet, minekutána hívőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szent Szellem. 3 És monda nékik: Mire keresztelkedtetek meg tehát? Azok pedig mondának: A János keresztségére. 4 Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy aki utána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. 5 Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére. 6 És mikor Pál reájuk vetette kezét, szálla a Szent Szellem őreájuk; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala. 7 Valának pedig azok a férfiak összesen mintegy tizenketten. 8 Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyőzni őket az Isten királyságára tartozó dolgokról. 9 Mikor pedig némelyek megkeményíték magukat és nem hittek, gonoszul szólván az Úrnak útjáról a sokaság előtt, azoktól eltávozván, elszakasztá a tanítványokat, mindennap egy bizonyos Tirannus iskolájában prédikálván. 10 Ez pedig lőn két esztendeig; úgyannyira, hogy mindazok, akik lakoznak vala Ázsiában, mind zsidók, mind görögök, hallgatták az Úr Jézusnak Igéjét. 11 És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által: 12 Annyira, hogy a betegekhez is elvitték az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz szellemek kimenének belőlük. 13 Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz szellemek voltak, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, akit Pál prédikál. 14 Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt művelik vala. 15 Felelvén pedig a gonosz szellem, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kik vagytok?

16 És reájuk ugorván az az ember, akiben a gonosz szellemvolt, és legyőzvén őket, hatalmat vett rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból. 17 Ez pedig tudtukra lett mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájukra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve. 18 És sokan a hívők közül eljönnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket. 19 Sokan pedig azok közül, akik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindenki szeme láttára elégették. És összeszámlálák azoknak árát, és találák ötvenezer ezüstpénznek. 20 Ekképpen az Úrnak Igéje erősen növekedik és hatalmat vesz vala. 21 Midőn pedig ezek elteltek, Pál a Szellemtől indítván elhatározta, hogy Macedóniát és Akháját eljárván, Jeruzsálembe megy, mondván: Ottlétem után Rómát is meg kell nékem látnom. 22 Elküldvén pedig Macedóniába kettőt azok közül, akik néki szolgálnak vala, Timótheust és Erástust, ő egy ideig Ázsiában marada. 23 Azon időtájban nem csekély háborúság támada az Úrnak útjáért. 24 Mert egy Demeter nevű ötvös, ezüstből Diána templomokat készítvén, a mesterembereknek nem csekély nyereséget ád vala; 25 Ez összehívta a hasonló foglalkozású kézműveseket, és monda: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jólétünk. 26 Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, amelyek kézzel csináltatnak. 27 Nemcsak az a veszély fenyeget bennünket, hogy ez a mesterség tönkremegy, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel. 28 Mikor pedig ezeket hallották és megtelének haraggal, kiáltanak vala, mondván: Nagy az efézusi Diána! 29 És betelék az egész város háborúsággal; és egyakarattal a színházba rohanának, megfogván Gájust és Aristárkhust, kik Macedóniából valók és Pálnak útitársai voltak. 30 Pál pedig mikor a nép közé akara menni, nem ereszték őt a tanítványok. 31 És az ázsiai főpapok közül is némelyek, kik barátai voltak néki, küldvén őhozzá, kérék, hogy ne menjen a színházba.