1 Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, 2 Kére tőle leveleket Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. 3 És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaszkuszhoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: 4 És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 5 És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl: nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod. 6 Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned. 7 A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva. 8 Felkele azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézen fogva vezeték be őt Damaszkuszba. 9 És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott. 10 Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok, Uram! 11 Az Úr pedig monda néki: Kelj fel, és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik. 12 És látá Saulus látásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reáveté, hogy lásson. 13 Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a Te szentjeidet Jeruzsálemben: 14 És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a Te nevedet segítségül hívják. 15 Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izrael fiai előtt. 16 Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.

17 Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reávetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel. 18 És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék; 19 És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaszkuszi tanítványokkal néhány napig. 20 És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy Ő az Isten Fia. 21 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, akik hallák, és mondának: Nem ez-é az, aki pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz? 22 Saulus pedig annál inkább erőt vett, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy Ő a Krisztus. 23 Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, hogy őt megöljék: 24 De tudtára esék Saulusnak az ő leselkedésük, és őrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék. 25 A tanítványok azért vevén őt éjjel, a kőfalon bocsáták alá, leeresztve egy kosárban. 26 Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hitték, hogy ő tanítvány. 27 Barnabás azonban maga mellé vevén őt, az apostolokhoz vitte, és elbeszélé nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében. 28 És ki- és bejáratos volt köztük Jeruzsálemben: 29 És nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében, beszél, sőt vetekedik vala a görög zsidókkal; azok pedig igyekeznek vala őt megölni. 30 Megtudván azonban az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldék őt Tárzusba. 31 A gyülekezeteknek egész Júdeában, Galileában és Samariában békességük vala; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Szellem vigasztalásában, sokasodnak vala. 32 Lőn pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárá, leméne a Liddában lakozó szentekhez is. 33 Talála pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban fekszik vala, ki gutaütött volt. 34 És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd be az ágyadat! És azonnal felkele. 35 És láták őt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik megtérének az Úrhoz.