1 Kérlek azért titeket, én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhivatásotokhoz, mellyel elhívattatok. 2 Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, 3 Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békesség kötelékében. 4 Egy a Test, és egy a Szellem, mint ahogy elhivatástoknak egy reménységében hívattatok is el; 5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; 6 Egy az Istene és Atyja mindeneknek, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. 7 Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. 8 Ezért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba, foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. 9 Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire? 10 Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy betöltse a mindenséget. 11 És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: 12 Szolgálat munkájára tökéletesítve a szenteket, a Krisztus Testének építésére: 13 Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, 14 Hogy többé ne legyünk gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek álnokságától, tévútra csábító ravaszságától, 15 Hanem az igazságot szólván szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban; 16 Akiből az egész Test, szép renddel egyberakva és egybeszerkesztve az Ő segítségének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a Testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben. 17 Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint ahogy a pogányok járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában, 18 Akiknek sötétség borult az értelmükre, elidegenültek Isten életétől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük;

19 Akik reménytvesztettségükben, önmagukat kicsapongásra adták, mindenféle tisztátalan cselekedet hasznában bízva. 20 Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; 21 Ha ugyan meghallottátok Őt, és Őbenne vagytok megtanítva, ahogy az igazság Őbenne van. 22 Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való óembert, mely meg van romolva a csalárd kívánságok miatt; 23 Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, 24 És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. 25 Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, ki-ki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. 26 Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; 27 Az ördögnek pedig ne adjatok helyet. 28 Aki lopott, többé ne lopjon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. 29 Semmi romlott beszéd a ti szátokból ki ne jöjjön, hanem csak amely hasznos és szükséges az építésre, hogy kegyelmet adjon a hallgatóknak. 30 És meg ne szomorítsátok az Istennek Szent Szellemét, akivel meg lettetek pecsételve a megváltás napjára. 31 Minden keserűség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; 32 Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, miképpen az Isten is megbocsátott néktek a Krisztusban.