1 Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképpen: 2 Együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az Ő tanítványai közül. 3 Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is teveled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit. 4 Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus van ott. 5 Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen! 6 Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Odavetették azért, és bevonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. 7 Szóla azért az a tanítvány, kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért amikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét, mert mezítelen volt, és beveté magát a tengerbe. 8 A többi tanítványok pedig a hajón menének, mert nem messze voltak a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire, és vonszolták a hálót a halakkal. 9 Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér. 10 Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok. 11 Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, amely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi volt, nem szakadozik vala a háló. 12 Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy Ő az Úr. 13 Odaméne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképpen a halat is. 14 Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az Ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból. 15 Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; Te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki Jézus: Legeltesd az én bárányaimat!

16 Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; Te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Pásztorold az én juhaimat! 17 Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, Te mindent tudsz; Te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat! 18 Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb voltál, felövezéd magadat, és oda mentél, ahova akartál; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod. 19 Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem! 20 Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, ki nyugodott is ama vacsora közben az Ő kebelén és mondá: Uram! Ki az, aki elárul téged? 21 Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen? 22 Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem! 23 Kiment azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? 24 Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz. 25 De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett, amelyek, ha egyenként megíratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának. Ámen.