1 De ismertetem veletek, atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem nektek, melyet el is fogadtatok, melyben álltok is, 2 mely által, ha megtartjátok, amilyen beszéddel nektek hirdettem, üdvözültök is, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3 Mert azt adtam át nektek elsősorban, amit én is úgy vettem át, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az Írások szerint. 4 És hogy eltemettetett, és hogy harmadnapon feltámadott az Írások szerint. 5 És hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek. 6 Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, akik közül a legtöbben mindmáig élnek, némelyek azonban el is hunytak. 7 Azután megjelent Jakabnak, aztán valamennyi apostolnak. 8 Legutoljára pedig mindenek között, mintegy idétlennek, megjelent nekem is. 9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki születettnek; nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem az Isten anyaszentegyházát. 10 De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, hanem többet munkálódtam, mint azok mindnyájan; de nem én, hanem az Isten kegyelme, mely velem van. 11 Tehát akár én, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek hívőkké. 12 Ha pedig úgy prédikáljuk, hogy Krisztus feltámadt halottaiból, mimódon mondják némelyek köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? 13 De ha nincs halottak feltámadása, Krisztus sem támadott fel; 14 ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor üres a mi prédikálásunk, de üres a ti hitetek is. 15 Sőt az Isten hamis tanúinak is találtatunk, mivelhogy bizonyságot tettünk az Isten felől, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nincs halott-feltámadás. 16 Mert ha nincs halott-feltámadás, Krisztus sem támadt fel; 17 ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok; 18 akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. 19 Ha Krisztusban vetett reményünk csak erre az életre szól, akkor szánandóbbak vagyunk minden embernél. 20 Most azonban Krisztus feltámadt halottaiból, zsengéje lett az elhunytaknak.

21 Mert miután ember által van a halál, ember által is van a halottak feltámadása. 22 Mert miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. 23 De ki-ki a saját szakaszában; zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi az ő visszajövetelekor; 24 azután a vég, mikor átadja a királyságot az Istennek és Atyának, mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. 25 Mert addig kell neki királynak lennie, míg minden ellenségét lábai alá teszi az Isten. 26 Utolsó ellenség, mely eltöröltetik, a halál. 27 Mert mindent lábai alá vetett neki. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alávettetett, világos, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. 28 Mikor pedig minden alá lesz neki vetve, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy legyen az Isten minden mindenekben. 29 Különben mit cselekesznek azok, akik megkeresztelkednek a halottakért, ha egyáltalán nincs halottak feltámadása? Miért is keresztelkednek meg a halottakért? 30 Mi is miért tesszük ki magunkat veszélynek minden órában? 31 Naponként meghalok, amily igaz, hogy ti az én dicsekvésem vagytok a mi Urunk Jézus Krisztusban. 32 Ha emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha nincs halottak feltámadása? Együnk és igyunk, mert holnap meghalunk. 33 Ne tévelyegjetek. A jó erkölcsöket megrontják a gonosz társaságok. 34 Józanodjatok ki igazán, és ne vétkezzetek; mert némelyekben nincs meg az istenismeret; megszégyenítésetekre mondom. 35 De, mondhatná valaki, mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? 36 Balgatag, te amit vetsz, nem kel életre, ha meg nem hal; 37 és amit elvetsz, nem azt a testet veted el, ami majd létrejön, hanem puszta magot, például búzáét, vagy valami egyébét: 38 de az Isten ad annak olyan testet, amilyet elhatározott, tudniillik mindenféle magnak a tulajdon testét. 39 Nem minden test azon egy test; hanem más az emberek teste, más pedig a barmok teste, más a halaké és más a madaraké. 40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más pedig a földieké.