1 Agrippa pedig szólt Pálnak: Megengedtetik neked, hogy szólj magadért. Akkor Pál, kezét kinyújtván, megtartotta védőbeszédét. 2 Agrippa király, boldognak mondom magamat, hogy mindazok felől, amikkel a zsidók vádolnak, e mai napon teelőtted fogok védekezni, 3 mivel te a legjobban ismered a zsidóknak minden szokásait és vitakérdéseit; azért kérlek téged, hallgass meg engem türelmesen. 4 Tehát az én ifjúságomtól fogva való életemet, mely kezdetétől fogva az én nemzetem között és Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan, 5 akik eleitől fogva ismernek engem, ha bizonyságot akarnak tenni, hogy én a mi vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. 6 És most az Istentől atyáikhoz lett ígéret reménysége miatt állok törvény előtt, 7 melyre a mi tizenkét törzsünk buzgón, éjjel és nappal szolgálva remél eljutni. Ezért a reménységért vádolnak engem, Agrippa király, a zsidók. 8 Mi hihetetlent találtok ti abban, ha az Isten halottakat támaszt? 9 Én természetesen azt gondoltam magamban, hogy a názáreti Jézus neve ellen sokat kell cselekednem. 10 Amit meg is cselekedtem Jeruzsálemben, és a szentek közül én sokakat tömlöcbe zárattam, a főpapoktól teljhatalmat vévén, és mikor ki akarták őket végezni, oda szavaztam. 11 És minden zsinagógában gyakran büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, üldöztem még az idegen városokban is. 12 Ezekben utaztam Damaszkuszba is a főpapoktól való teljhatalommal és engedéllyel, 13 mikor délben az úton láttam, oh király, hogy mennyből a nap fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és a velem együtt utazókat. 14 Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hangot hallottam, mely hozzám szólt, és azt mondta héber nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. 15 Én pedig azt mondtam: Ki vagy, uram? Ő pedig azt mondta: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz. 16 De kelj fel és állj lábaidra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgává és bizonysággá válasszalak téged azokban, amiket láttál és azokban, amiket meg fogok neked jelenteni,

17 megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, akik közé most téged küldelek, 18 hogy nyisd meg az ő szemeiket, hogy megtérjenek, a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit által vegyenek bűnbocsánatot és örökséget a megszenteltek között. 19 Azért, Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látásnak, 20 hanem először a damaszkuszbelieknek és jeruzsálembelieknek, majd Júdea egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg és forduljanak vissza az Istenhez, megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén. 21 Ezekért engem a zsidók megfogván a templomban, meg akartak ölni. 22 A segítséget eszerint az Istentől nyertem, és úgy álltam meg mind e mai napig, úgy tévén bizonyságot kicsinynek és nagynak, hogy semmit nem mondtam azokon kívül, amiket mind a próféták megmondottak, hogy meg fognak történni, mind Mózes, 23 akár, hogy a Krisztusnak szenvedni kell, akár, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak. 24 Amint pedig ő ezeket mondta védelmére, Fesztusz nagy hangon szólt: Őrült vagy, Pál; a sok tudomány téged őrületbe dönt. 25 Ő pedig: Nem vagyok őrült, nemes Fesztusz, hanem igaz és józan beszédeket szólok. 26 Mert tud ezekről a király, akihez bátorsággal is szólok; mert nem hiszem, hogy ezekből előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem zugolyában lett dolog ez. 27 Hiszel, Agrippa király, a prófétáknak? 28 Tudom, hogy hiszel. Erre Agrippa szólt Pálnak: Előbb-utóbb rábeszélsz engem, hogy keresztyénné legyek. 29 Pál pedig azt mondta: Imádkoznám Istenhez előbb is, utóbb is, hogy ne csak te, hanem mindazok is, akik engem ma hallgatnak, olyanokká lennétek, amilyen én is vagyok, kivéve ezeket a bilincseket. 30 És miután ő ezeket mondta, felállt a király és a helytartó, és Bereniké, és akik velük együtt ültek. 31 És miután visszavonultak, beszéltek egymással, és ezt mondták: Semmi halálra vagy fogságra méltót nem cselekszik ez az ember. 32 Agrippa pedig szólt Fesztusznak: Ezt az embert el lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem apellált volna.