1 Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak, a Tibériás tengerénél. Így jelentette pedig meg: 2 Együtt voltak Simon Péter és Tamás, aki Kettősnek mondatik, és Nátánáel, ki a galileai Kánából való volt, és Zebedeus fiai, és más kettő az ő tanítványai közül. 3 Azt mondta nekik Simon Péter: Elmegyek halászni. Azt mondták neki. Elmegyünk mi is veled. Elmentek és tüstént beszálltak a hajóba, és azon az éjszakán nem fogtak semmit. 4 Mikor pedig már reggel lett, megállt Jézus a parton; azonban a tanítványok nem tudták, hogy Jézus. 5 Jézus pedig azt mondta nekik: Gyermekeim, nincs-e valami ennivalótok? Felelték neki: Nincs. 6 Ő pedig azt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldala felől, és találtok. Erre kivetették, és kihúzni már nem bírták a halak sokasága miatt. 7 Azt mondta erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, Péternek: Az Úr az! Erre Simon Péter, amint hallotta, hogy az Úr az, felső ruháját magára övezte (mert le volt vetkőzve), és belevetette magát a tengerbe. 8 A többi tanítványok pedig a hajón mentek (mert nem messze voltak a földtől, csak mintegy kétszáz singnyire), és húzták a hálót a halakkal. 9 Amint pedig a szárazra léptek, tűzrakást pillantottak meg, és halat rátéve, és kenyeret. 10 Azt mondta nekik Jézus: Hozzatok a halakból, melyeket most fogtatok. 11 Beszállt Simon Péter és kihúzta a hálót a szárazra, tele százötvenhárom nagy hallal; és noha annyi volt, nem szakadt el a háló. 12 Azt mondta nekik Jézus: Jertek, reggelizzetek. De senki nem merte őt a tanítványok közül megkérdezni: Ki vagy te?, tudván, hogy az Úr. 13 Erre Jézus odament, vette a kenyeret és nekik adta, és a halat hasonlóképpen. 14 Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus tanítványainak, miután feltámadt halottaiból. 15 Mikor pedig megreggeliztek, azt monda Simon Péternek Jézus: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz engem, mint ezek? Azt mondta neki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged. Azt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat!

16 Azt mondta neki ismét, másodszor: Simon, Jóna fia, szeretsz engem? Azt mondta neki: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Azt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! 17 Azt mondta neki harmadszor: Simon, Jóna fia, szeretsz engem? Megszomorodott Péter, hogy harmadszor mondta neki: „Szeretsz engem?", és azt mondta neki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged. Azt mondta neki Jézus: Legeltesd az én juhaimat! 18 Bizony, bizony mondom neked, mikor ifjabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; mikor pedig megvénülsz, kiterjeszted kezeidet, és más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod. 19 Ezt pedig azért mondta, hogy jelentse, micsoda halállal fogja megdicsőíteni az Istent. És ezt mondván, szólt neki: Kövess engem! 20 Megfordulván pedig Péter, meglátta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki is a vacsorán mellére hajolt és azt mondta: Uram, ki az, aki téged elárul? 21 Ezt látván Péter, azt mondta Jézusnak: Uram, hát ebből mi lesz? 22 Azt mondta neki Jézus: Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, míg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem! 23 Erre kiment ez a beszéd a testvérek közé, hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg; hanem: Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, míg eljövök, mit tartozik rád? 24 Ez az a tanítvány, aki ezekről bizonyságot tesz, és ezeket írta; és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele. 25 De van sok egyéb is, amit Jézus cselekedett, amit ha egyenként megírnánk, úgy vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, melyeket írnának. Ámen.