1 Ezek után volt egy zsidó ünnep, és Jézus felment Jeruzsálembe. 2 Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, melyet héberül Bethesdának neveznek, s melynek öt tornáca van. 3 Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víz megmozdulását. 4 Egy angyal szállt le ugyanis időnként a tóba, és felzavarta a vizet; aki most már elsőnek lépett bele a víz felzavarása után, egészséges lett, akármilyen betegségben volt. 5 Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc éve volt beteg. 6 Ezt látván Jézus, amint ott feküdt, és megtudván, hogy már sok ideje, azt mondta neki: Akarsz egészséges lenni? 7 Felelt neki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy mikor a víz felzavarodik, a tóba vigyen engem; mire pedig én odaérek, más megy le előttem. 8 Azt mondta neki Jézus: Kelj fel, vedd ágyadat, és járj! 9 És tüstént egészséges lett az ember, és vette ágyát és járt. Szombat volt pedig azon a napon. 10 Azt mondták tehát a zsidók a meggyógyítottnak: Szombat van; nem szabad az ágyat vinned. 11 Azt felelte nekik: Aki engem egészségessé tett, az mondta nekem: Vedd ágyadat és járj. 12 Erre megkérdezték őt: Ki az az ember, aki neked azt mondta, vedd ágyadat és járj? 13 A meggyógyított pedig nem tudta, ki volt; mert Jézus elsuhant, mivel sokaság volt azon a helyen. 14 Ezek után a templomban találta őt Jézus, és azt mondta neki: Íme meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod. 15 Elment az ember, és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt egészségessé tette. 16 És emiatt üldözték a zsidók Jézust, és meg akarták őt ölni, hogy ezt művelte szombati napon. 17 Jézus pedig felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. 18 Emiatt most már még inkább meg akarták őt ölni a zsidók, hogy nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is saját atyjának mondta, egyenlővé tévén magát az Istennel. 19 Felelt erre Jézus és azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, nem cselekedhetik a Fiú magától semmit, csak ha lát az Atyától valamit cselekedni; mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlóképpen a Fiú is cselekszi.

20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is fog neki mutatni, hogy ti csodálkozzatok. 21 Mert miképpen az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is, akiket akar, megelevenít. 22 Mert nem is az Atya ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta, 23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki küldte őt. 24 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én szavamat hallja, és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van; és ítéletre nem megy, hanem átment a halálból az életre. 25 Bizony, bizony mondom nektek, hogy jön idő, és az most van, mikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élni fognak. 26 Mert miképpen az Atyának önmagában van élete, úgy adta a Fiúnak is, hogy önmagában legyen élete. 27 És teljhatalmat adott neki ítélettételre is, mert Ember Fia. 28 Ne csodáljátok ezt, mert eljön az óra, melyben mindazok, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, 29 és kijönnek, akik a jót tették, az élet feltámadására, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítélet feltámadására. 30 Nem cselekedhetem én magamtól semmit; amint hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát cselekszem, hanem annak akaratát, aki engem küldött. 31 Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz. 32 Más az, aki rólam bizonyságot tesz, és tudom, hogy igaz az a bizonyság, amit rólam tesz. 33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazság mellett; 34 de én nem embertől veszem a bizonyságot, ezeket csak azért mondom, hogy ti megtartassatok. 35 Ő volt a szövétnek, mely égett és világított; ti pedig egy ideig szívesen örvendeztetek világosságában. 36 De nekem megvan a bizonyságom, mely nagyobb Jánosénál; mert azok a cselekedetek, melyeket az Atya adott nekem, hogy elvégezzem, azok a cselekedetek, melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot énrólam, hogy az Atya küldött engem. 37 És aki engem elküldött, az Atya maga tett rólam bizonyságot: sem szavát nem hallottátok soha, sem arcát nem láttátok.