33 kimenvén tehát az ördögök az emberből, bementek a sertésekbe; és lerohant a nyáj a meredeken a tóba, és belefulladt. 34 Látván pedig a pásztorok, ami történt, elfutottak, és elmenvén hírt adtak a városba és a földekre. 35 Kimentek tehát látni, mi történt; és mikor Jézushoz értek, leülve találták az embert, akiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlettek. 36 De el is beszélték nekik, akik látták, hogyan gyógyult meg az ördöngös; 37 és kérte őt a gadaraiak környékének egész sokasága, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem fogta el őket. Ő pedig beszállván a hajóba, visszatért. 38 Az ember pedig, akiből az ördögök kimentek, kérte őt, hogy vele legyen; de Jézus elbocsátotta őt, mondván: 39 Térj vissza házadba és beszéld el, mely nagy dolgokat tett veled az Isten. És lement, egész városszerte hirdetvén, mely nagy dolgokat tett vele Jézus. 40 Történt pedig, hogy mikor Jézus visszatért, a sokaság fogadta őt; mert mindnyájan reá várakoztak. 41 És íme jött egy ember, a neve Jairus, és ez zsinagógafő volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte őt, hogy menjen el az ő házába; 42 mert volt neki egy egyszülött leánya, mintegy tizenkét éves, és az halálán volt. Mialatt pedig oda ment, a sokaság majd agyonszorította őt. 43 És egy tizenkét év óta vérfolyásban lévő asszony, akit, bár orvosokra költötte minden vagyonát, senki sem tudott meggyógyítani, 44 hátulról odamenvén, érintette ruhája bojtját; és nyomban elállt vérének folyása. 45 És azt mondta Jézus: Ki az, aki hozzám ért? Miután pedig mindnyájan tagadták, azt mondta Péter, és akik vele voltak: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, aki hozzám ért? 46 Jézus pedig azt mondta: Hozzám ért valaki; mert én észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem. 47 Látván pedig az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve előjött, és elébe borulva megjelentette neki az egész nép előtt, mi okból érintette őt, és hogy nyomban meggyógyult. 48 Ő pedig azt mondta neki: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel. 49 Még ő beszélt, mikor jött valaki a zsinagógafőtől, mondván neki: Meghalt a leányod, ne fáraszd a Mestert!

50 Jézus pedig, amint meghallotta, felelt neki, mondván: Ne félj; csak higgy, és megtartatik. 51 Bemenvén pedig a házba, senkit nem engedett bemenni, csak Pétert és Jakabot és Jánost, és a gyermek atyját és anyját. 52 Sírtak pedig mindnyájan és jajgattak felette; ő pedig azt mondta: Ne sírjatok, nem halt meg, hanem aluszik. 53 És kinevették őt, tudván, hogy meghalt. 54 Ő pedig kiküldvén mindenkit, és megfogván annak kezét, szólította, mondván: Gyermek, kelj fel! 55 És visszatért annak szelleme, és nyomban felállt; és parancsolta, hogy adjanak neki enni. 56 És elálmélkodtak annak szülei; ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják, ami történt.