1. Aztán Derbébe, majd Lisztrába ment. Idevaló volt az a bizonyos, Timóteus nevű tanítvány, aki hívő zsidó anyától s görög atyától származott 2. s akiről a lisztrai és ikoniumi testvérek igen sok jót mondottak. 3. Pál magával akarta vinni őt, azért fogta és körülmetélte az odavaló zsidók kedvéért, mert mindnyájan tudták, hogy atyja görög volt. 4. S bejárván a városokat, a híveknek lelkükre kötötték, hogy a jeruzsálemi apostolok s vének rendeleteit megtartsák. 5. S a gyülekezetek erősödtek hitben s gyarapodtak számban napról-napra. 6. De mikor Frígián s Galácia tartományán keresztül mentek, a Szent Lélek megtiltotta nékik, hogy az igét Ázsiában hirdessék. 7. Miziának tartva megpróbálták ugyan, hogy Bitiniába hatoljanak, a Jézus Lelke azonban nem engedte meg ezt nékik. 8. Azért Mizián át lementek Troászba. 9. Aznap éjjel Pálnak látomása volt. Egy macedón férfiú eléje állva, könyörgött néki, ezt mondván: Jöjj át Macedóniába! Segíts rajtunk! 10. E látomás alapján, abban a tudatban, hogy Isten hív oda minket az evangéliom hirdetése végett, nyomban útra készülődtünk Macedóniába. 11. Hajóra szállva, Tróászból egyenest Szamotrákéba utaztunk és másnap Neápoliszba, 12. onnét pedig Filippibe, a macedón tartomány első gyarmatvárosába s ebben a városban pár napot töltöttünk. 13. Szombatnapra kelve, a városból kimentünk a folyó partjára, ahol imádkozni szoktak. Leültünk és beszélgettünk az egybegyűlt asszonyokkal. 14. Egy Lídia nevű, Tiatira városából való, istenfélő, bíborárus asszony is hallgatta a beszédünket s szíve az Úr indítására kitárult s áhítattal figyelt Pál szavára. 15. Mikor pedig beavattatta magát és háznépét, könyörgött mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek a házamba és maradjatok ott. És erővel ott marasztott minket. 16. Egyszer pedig, mikor könyörgésre mentünk, egy jóslélektől megszállt szolgálóval találkoztunk, aki jövendölésével nagy hasznot hajtott az ő urainak. 17. Ez nyomon követve Pált is, meg minket is, ígyen kiáltozott: Ezek az emberek a felséges Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik néktek.

18. És ezt többízben megtette. Pált bántotta a dolog, azért hátrafordult és azt mondta a (gonosz) léleknek: A Jézus Krisztus nevében parancsolom néked, eredj ki belőle! És az tüstént kiment. 19. Az ő urai azonban látván, hogy így füstbe ment a hasznuk reménysége, megragadták Pált és Szilást s a hatóság elé, a köztérre hurcolták 20. és az elöljárók elé állítva, azt mondták: Ezek a zsidók fellázítják városunkat 21. s olyan szokásokat terjesztenek köztünk, amelyeket nekünk, mint rómaiaknak, sem bevennünk, sem követnünk nem szabad. 22. Erre a csőcselék nekik rontott, az elöljárók,pedig letépették ruhájukat, megbotoztatták 23. és miután jól megütlegelték, börtönbe vettették őket, a börtönőrre ráparancsoltak, hogy jól vigyázzon rájuk 24. és az e parancsra a belső börtönbe vetette őket s lábaikat kalodába tett. 25. Éjféltájban Pál és Szilás imádkoztak s dicsérték az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. 26. De hirtelen nagy földrengés támadt, úgyannyira, hogy a börtön alapja megingott, az összes ajtók egyszerre kinyíltak s a bilincsek lehullottak mindnyájukról. 27. A börtönőr felébredt és látván, hogy a börtönajtók nyitva vannak, kardot rántva, abban a hiszemben, hogy a foglyok megszöktek, meg akarta magát ölni. 28. De Pál keményen rászólott: Ne tégy kárt magadban! Itt vagyunk mindnyájan! 29. Erre világot kért, berohant s remegve borúit le Pál és Szilás elé. 30. Aztán kivezetvén őket, azt mondta: Uraim! Mit tegyek, hogy üdvözüljek? 31. Azok azt felelték: Higyj az Úr Jézus Krisztusban s üdvözülsz te is, a házad népe is. 32. És hirdették néki s egész háznépének az Úrnak igéjét. 33. Ő viszont még ugyanabban az éjjeli órában magához fogadta őket, kimosta a sebeiket és azonnal beavattatta magát s övéit. 34. Aztán felvezette őket lakásába, asztalt teríttetett számukra és ujjongott ház-népestül együtt azon való örömében, hogy Isten híve lett. 35. Virradatkor az elöljárók elküldték a szolgákat hozzá s megüzenték néki: Bocsásd szabadon azokat az embereket.