1. Ekkor új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt s tenger sem volt többé. 2. És én János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá s úgy készíttetett el, akár a férje számára felékesített menyasszony. 3. S hatalmas szózatot hallottam a trón felől: ímhol az Istennek az emberekkel közös sátora! Velük lakik, népe lesznek, maga az Isten lesz velük 4. és letöröl minden könnyet a szemükből. Nem lesz halál többé, nem lesz kesergés, jajgatás, fájdalom sem többé, mert az első világ elmúlt. 5. Erre megszólalt a trónon ülő íme, mindent megújítok. 6. Majd ezt mondta nékem: írd, mert ez a beszéd való és hitelre méltó. Azután ezt mondta: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég! Én a szomjúhozót ingyen itatom meg az élet vizének a forrásából. 7. A győztes örököl mindent, én az ő Istene az én fiam lesz. 8. A gyáváknak, a hitehagyottaknak, utálatosaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze pedig égő tűz s kénkő lesz. Ez a halál a második. 9. Ekkor hozzám jött az utolsó hét csapással teli hétpoharat tartó hét angyal egyike s azt mondotta nékem: Jer! Megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. 10. S lélekben elragadt engemet egy nagy magas hegyre s megmutatta a nagy várost, az Istentől, a mennyből alászállt szent Jeruzsálemet, 11. isteni dicsőségében. Úgy ragyogott, mint a legdrágább nemes kő, mint a kristálytiszta jáspis. 12. Nagy és magas fala, tizenkét kapuja s a kapukon tizenkét angyal és Izrael fiai tizenkét törzsének neve volt bevésve. 13. Kelet felé három kapu, észak felé három kapu, délnek három kapu és nyugatnak három kapu nézett. 14. A város falának pedig tizenkét alapköve és rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve volt. 15. S annál, aki velem beszélt, arany mérővessző a városnak, kapuinak s falainak mérésére. 16. A város négyszögű s hossza, széle egy volt s megmérte a vesszővel a várost: tizenkétezer stádiumot tett ki. Hossza, szélessége, magassága egyforma volt.

17. Falát is megmérte, ember, vagy ami egy, angyalmérték szerint, száznegyven¬négy rőfnyi volt. 18. A fal anyaga jáspisból és maga a város tiszta üveghez hasonló színaranyból állott. 19. A város falának alapját mindenfajta drágakő diszíté, az első alapot jáspis, a másodikat zafir, a harmadikat kalcedon, a negyediket smaragd, 20. az ötödiket szardonix, a hatodikat szárder, a hetediket krizolit, a nyolcadikat berill, a kilencediket topáz, a tizediket krizopráz, a tizenegyediket hiacint, a tizenkettediket ametiszt. 21. S a tizenkét kapu tizenkét gyöngyből állt; mindegyik kapura egy-egy gyöngy esett. A város utcája pedig átlátszó üveghez hasonló tiszta aranyból volt. 22. De templomot nem láttam benne, mert temploma az Úr, a mindenható Isten és, a Bárány. 23. S a városnak nincs szüksége sem a nap, sem a hold világosságára; Isten dicsősége a világossága s a Bárány a szövétneke. 24. A népek majd annak világosságában járnak s a föld királyai abba viszik be dicsőségüket. 25. És kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz ott. 26. Abba viszik be a népek dicsőségét s tisztességét. 27. De nem megy be abba egy fertelmes, utálatos s hazug lélek sem, csak az, aki be van írva a Bárány életkönyvébe.