1. Mindezt elmondván a népnek, Kapernáumba ment. 2. Egy százados, akinek igen-igen kedves szolgája beteg lett s már-már haldoklott, 3. amint hirt hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit s kérette, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját. 4. Azok el is mentek Jézushoz és kérve kérték, mondván: Megérdemli, hogy teljesítsd kérését. 5. Mert szereti népünket; ő építette nékünk a zsinagógát is. 6. S Jézus elment velük. Nem volt már messze a háztól, mikor a százados elébe küldte a barátait s megüzente néki: Uram! Ne fáradj. Nem vagyok én méltó arra, hogy hajlékomba jöjj. 7. Azért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád. Elég, ha szólsz s meggyógyul a szolgám. 8. Hisz én is hatalom alá vetett ember vagyok, katonák állanak rendelkezésemre s ha azt mondom az egyiknek: Eredj! - megy; s a másiknak: Jer! - jön. Vagy az én szolgámnak: Tedd ezt! - megteszi. 9. Ennek hallatára Jézus csodálkozva hátrafordult s azt mondta kísérőinek: Bizony mondom néktek: ilyen hitet Izraelben sem találtam! 10. Mikor aztán a követek hazatértek, egészségben találták a szolgát. 11. Másnap Nain városába indult tanítványaival és tengernép kíséretében. 12. S amint közeledett a városnak kapujához, íme egy halottat hoztak, egyetlen fiát egy özvegy anyának. A városnak népe szép számban kisérte. 13. Az Úr meglátva őt, szívből megsajnálta és azt mondta néki: Ne sírj! 14. Aztán odament és megérintette a koporsót. A halottvivők megálltak, ő pedig megszólalt: Fiam! Én mondom: kelj fel! 15. És a halott felült és beszélni kezdett. S visszaadta az anyjának. 16. Erre mindnyájukat félelem szállta meg s dicsőítették az Istent, ezt mondván: Nagy próféta támadt mi közöttünk! Az Isten meglátogatta a népét. 17. S híre terjedt egész Júdeában s az egész környéken. 18. Mikor János, tanítványai révén, minderről értesült 19. magához hivatott kettőt közülük és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdjék meg tőle: Te vagy-e ama várva-várt a vagy mást várjunk? 20. Azok el is mentek és azt mondták: Avató János küldött minket hozzád s kérdezteti: Te vagy-e ama várva-várt, avagy mást várjunk?

21. Jézus éppen ekkor sok beteg, nyavalyás s tisztátalan lelkű embert gyógyított meg és sok vaknak adta vissza a szeme világát. 22. S így válaszolt nékik: Menjetek és adjátok tudtára Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak és a szegényeknek evangéliom hirdettetik. 23. Boldog, aki bennem meg nem botránkozik! 24. S amint János követei eltávoztak, Jánosról kezdett beszélni a népnek: Miért mentetek a pusztába? Szélingatta nádat látni? 25. Nos miért mentetek ki? Finom ruhás embert látni? De hiszen a pompás ruhás kéjencek A királyok palotáiban laknak! 26. Miért mentetek hát ki? Prófétát látni? Bizony mondom néktek: prófétánál is nagyobbat. 27. Róla van megírva: Elküldöm előtted az én követemet, Aki útat készít néked. 28. Bizony mondom néktek; Asszonytól szültek közt nem támadt nagyobb próféta Avató Jánosnál, de a mennyországban a kisebb is nagyobb őnála. 29. Ennek hallatára az egész nép, még a vámszedők is, Isten igaz voltát vallva, felvették a János avatását. 30. A farizeusok és a törvénytudók ellenben, nem tartván magukra nézve kötelezőnek az Isten akaratát, nem vették fel az ő avatását. 31. Ekkor az Úr azt mondotta: Mihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Vajh' mihez hasonló? 32. Hasonló a piacon ülő és egymásra, ím így kiabáló gyermekekhez: Furulyáztunk néktek és nem táncoltatok, Gyászdalt énekeltünk és nem jajgattatok! 33. Jött Avató János, sem kenyeret nem evett, sem bort nem ivott és azt mondtátok: Az ördög szállta meg. 34. Jött az emberfia, eszik is, iszik is és azt mondjátok: Ni, a falánk, az iszákos ember, a vámszedők s a bűnösök barátja. 35. De a bölcsességet igazolta annak minden fia. 36. Egyik farizeus pedig megkérte, hogy ebédeljen nála. Ö el is ment hozzá s letelepedett az asztalához. 37. S egy bűnös asszony, aki abban a városban lakott megtudta, hogy ő a farizeus házának vendége, olajkenettel telt alabástrom edényt hozva a kezében, 38. s háta mögött lábánál megállva, sírva fakadt, könnyeivel öntözgette, haja fürtjeivel törölgette, csókolgatta és kenegette lábát.