1. Közeledvén, Betfagénak és Betániának tartva, Jeruzsálemhez, az Olajfák hegyénél, elküldte két tanítványát 2. azt mondván nékik: menjetek a veletek szemben fekvő faluba s mindjárt, hogy bementek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még senki sem ült. Oldjátok el és vezessétek ide. 3. S ha kérdeznék, mit akartok vele, mondjátok: az Úrnak van rá szüksége s tüstént elengedik. 4. El is mentek s megtalálták a megkötött szamárcsikót a kapunál, kint a keresztútnál s eloldották. 5. Az ott álldogálók egyike másika azonban rájuk szólt: Miért oldjátok el a szamárcsikót? 6. Erre azok úgy feleltek, ahogy Jézus parancsolta s erre odaadták nékik. 7. S elvezették a szamárcsikót Jézushoz s ráterítve felső ruháikat, Jézus felült reá. 8. Sokan pedig az útra terítették a ruháikat, mások meg ágakat törtek a fákról s azokat szórták az útra. 9. Az előtte és utána menő nép pedig kiáltozott, mondván: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön! 10. Áldott a mi atyánknak, Dávidnak várva-várt országa! Hozsánna a magasságban! 11. És bement Jeruzsálembe, a templomba és mikor ott mindent körülnézett, az idő már későre járván, kiment a tizenkettővel. 12. Másnap, mikor Betániából távoztak, megéhezett 13. és messziről egy leveles fügefát látván, odament, hátha találna rajta valamit, de biz odaérve, azon levélnél egyebet nem talált, mert még nem jött el a fügeérésnek ideje. 14. Ekkor Jézus megszólalt és azt mondta a fügefának: Soha többé ne egyék senki gyümölcsöt terólad! Ezt a tanítványai is hallották. 15. Aztán megérkeztek Jeruzsálembe. Jézus bement a templomba és kiűzte azokat, akik vásárt csaptak abban; a pénzváltó asztalokat, galambárus állványokat pedig feldöntötte 16. és nem engedte meg, hogy szerdolgokat vigyenek a templomon keresztül. 17. Majd tanított s azt mondotta nékik: Nincsen-é megírva: Az én házamat imádságházának hívja minden nép. S ti rablóbarlangot csináltatok abból! 18. Ezt hallva, a főpapok és az írástudók tanakodtak, hogyan pusztítsák el, mert hát féltek tőle, mivelhogy az egész népet elragadta az ő tanítása. 19. Alkonyatkor aztán elhagyta a várost.

20. Korán reggel arra mentükben látták, hogy a fügefa gyökeréig kiszáradt. 21. Ekkor Péter, az esetre gondolva, megszólalt: Mester! Nézd csak, a megátkozott fügefa kiszáradt. 22. Jézus így válaszolt nékik: Higyjetek Istenben! 23. Bizony mondom néktek: ha valaki azt mondja e hegynek: mozdulj s lódulj a tengerbe, s szívét kétség nem fogja el, hanem hiszi, hogy amit mond, meglesz, szava beteljesül. 24. Azért én azt mondom néktek: bármit kértek imádságotokban, higyjetek, hogy megkapjátok és megis kapjátok. 25. S mikor felállótok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa a ti vétkeiteket. 26. Mert ha nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. 27. Aztán újra bementek Jeruzsálembe s mikor fel-alá járt a templomban, odamentek hozzá a főpapok, meg az írástudók s a vének 28. és kérdőre vonták; Micsoda hatalomnál fogva cselekszed ezeket s ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedjed? 29. Jézus így válaszolt nékik: Én is kérdek egyet tőletek. Feleljetek rá és megmondom néktek, hogy micsoda hatalomnál fogva cselekszem ezeket. 30. A János avatása mennyből eredt-e, vagy emberektől? Feleljetek nekem. 31. Erre maguk között ilyenformán tanakodtak: 32. Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja rá: miért nem hittetek hát néki? Ha pedig azt mondjuk: emberektől, jaj nékünk a néptől! Jánost ugyanis mindenki igaz prófétának tartotta. 33. Azt felelték hát Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus viszont azt mondotta nékik: Akkor én sem mondom meg, hogy micsoda hatalomnál fogva cselekszem ezeket.