1. E beszéd elvégeztével Jézus így szólt tanítványaihoz: 2. Tudjátok, hogy két nap múlva páskaünnep lesz, és az emberfiát átadják, hogy megfeszítsék. 3. A főpapok és a népnek vénei össze is gyűltek Kajafásnak, a főpapnak palotájában 4. s elhatározták, hogy cselvetve kézrekerítik s megölik. 5. De kimondták azt is: Ne tegyük az ünnep napján, hogy a nép fel ne lázadjon. 6. Mikor pedig Jézus Betániában volt a poklos Simon lázánál, 7. egy asszony jött hozzá, drága olajkenetes alabástromedénnyel és azt, amint asztalnál ült, fejére öntötte. 8. Ezt látva, a tanítványok megütköztek és azt mondták: Micsoda tékozlás ez? 9. El lehetett volna adni azt nagy áron és a szegények közt kiosztani! 10. Jézus megfigyelvén ezt a dolgot, azt mondotta nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Ő jót tett énvelem! 11. Szegények mindenkor, de én nem mindenkor leszek tiveletek. 12. Ő azt az olajkenetet, temetésemre gondolva, öntötte fejemre. 13. Bizony mondom nektek: bárhol hirdetik ez evangéliumot az egész világon, hirdetni fogják az ö tettét is emlékezetére. 14. Ekkor a tizenkét tanítvány közül egy, névszerint Judás, az Iskariótes, a főpapokhoz ment 15. és megkérdezte őket: Mit adtok, ha kezetekbe adom őt? Harminc ezüst pénzt Ígértek néki. 16. Ettől fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. 17. A kovásztalan-kenyérünnep első napján a tanítványok eme kérdéssel fordultak Jézushoz: Hol készítsük el néked a páskavacsorát? 18. Azt felelte: Menjetek a városba ahhoz az ismerős emberhez és mondjátok meg néki: A Mester üzeni: Az én időm eljárt; nálad tartom meg a páskát tanítványaimmal. 19. S a tanítványok úgy tettek, amint parancsolta: elkészítették a páskavacsorát. 20. Alkonyatkor asztal mellé telepedett a tizenkettővel. 21. S evés közben így szólt: Bizony mondom nektek: Egyikőtök elárul engemet. 22. Erre igen nagyon szomorkodva, sorra megkérdezték: Uram! Talán csak nem én? 23. Ő válaszolt: Aki velem együtt márt a tálba, az árul el engem. 24. Az emberfia elköltözik ugyan e világból, amint meg van írva róla; de jaj annak, aki elárulja! Jobb lett volna annak nem is születnie!

25. Erre Judás, az áruló szólalt meg s kérdezte: Mester! Talán csak nem én? Ő válaszolt: Magad mondtad! 26. Evésközben kezébe vette Jézus a kenyeret, megáldotta, megtörte és e szókkal adta oda a tanítványoknak: Vegyétek! Egyétek! Ez az én testem. 27. Aztán kezébe vette a poharat, hálát adott és e szókkal adta oda nékik: Igyatok ebből mindnyájan! 28. Ez az én vérem, ez az új szövetség sokakért kiömlő vére a bűnök bocsánatjára. 29. Bizony mondom nektek: én már többé nem iszom a szőlőnek e terméséből, egész ama napig, amikor majd újat iszom tiveletek együtt az én Atyám országában. 30. S dicséretet énekelvén, kimentek az Olajfák hegyére. 31. Ekkor Jézus azt mondotta nékik: Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok énbennem. Meg van írva: Megverem a pásztort s elszélednek a nyájnak juhai. 32. Feltámadásom után azonban megelőzve titeket, elmegyek Galileába. 33. Ámde Péter így felelt néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom. 34. Jézus azt mondotta néki: Bizony mondom néked: ma éjszaka, még kakasszó előtt, háromszor megtagadsz engemet. 35. Péter azt felelte: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak. Ugyanígy szólt a többi tanítvány is. 36. Eközben Jézus a Gecsemáne nevű kertbe ért velük s így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek s amott imádkozom. 37. S magához vevén Pétert és a Zebedeus két fiát, szomorkodni és gyötrődni kezdett. 38. Ekkor mondta nékik: Az én lelkem nagyon, halálig szomorú. Maradjatok itt és virrasszatok velem. 39. S kissé előbbre menvén, leborult s könyörgött: Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár. Mindazáltal ne úgy legyen, amint én, hanem amint te akarod. 40. Visszajövet, a tanítványokhoz ment és alva találván őket, azt mondta Péternek: Hát ti egy órát sem tudtok velem virrasztani? 41. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy meg ne kísértessetek. A lélek kész ugyan, de a test erőtlen. 42. Újra másodszor is elment és így imádkozott: Atyám! Ha e pohár nem múlhat el tőlem, ha csakugyan ki kell innom azt: legyen akaratod szerint. 43. S visszajövet, megint alva találta tanítványait, mert mély álom szállt a szemükre.