1. S hajóra szállván, átkelt és visszatért a maga városába. 2. S im egy ágyban fekvő gutaütött embert hoztak hozzá. Jézus, látván a hitüket, így szólt a gutaütötthöz: Bízzál fiam! Megbocsáttattak a te bűneid! 3. Erre egyik-másik írástudó magában azt mondta: Istent káromolja! 4. Ámde Jézus, a szívükbe látva, szólt: Miért gondoltok gonoszt szívetekben? 5. Hát mi könnyebb? Az-é, ha azt mondom: megbocsáttattak bűneid, avagy ha azt mondom: kelj fel és járj! 6. De hogy megtudjátok, hogy az emberfiának van bűnbocsátó hatalma a földön, így szólt a gutaütötthöz: Kelj fel! Vedd ágyadat és menj haza! 7. Az felkelt s hazament. 8. Ennek láttára, a nép megijedt s dicsőítette az Istent, aki ily hatalmat adott az embereknek. 9. Mikor pedig Jézus onnét eltávozott, a vámnál ülő Mátét meglátván, azt mondotta néki: Kövess engemet. Az felkelt s követte. 10. Hogy aztán bent, a Máté házában, asztal mellé telepedett, sok vámszedő és bűnös jött s telepedett le Jézussal és az ő tanítványaival. 11. A farizeusok ezt látván, megkérdezték a tanítványait: Miért eszik együtt a ti mesteriek a vámszedőkkel és a bűnösökkel? 12. Jézus viszont ennek hallatára, azt mondotta nékik: Nincs szükségük orvosra az egészségeseknek, csak a betegeknek. 13. Menjetek el azért és tanuljátok meg, mit tesz ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Én nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam. 14. Ekkor odajöttek hozzá a János tanítványai s kérdezték: Miért bőjtölünk mi és a farizeusok, holott a te tanítványaid nem böjtölnek? 15. Jézus azt felelte nékik: Búsulhat-e a násznép, míg a vőlegény velük van? De eljön az idő, mikor a vőlegény elragadtatik őtőlük s akkor majd böjtölnek. 16. Senki sem tesz új posztóból való foltot az ócska ruhára, mert toldása tovább szakítja a ruhát s még nagyobb lesz a szakadás. 17. Új bort sem tölt senki az ócska tömlőbe, vagyha, mégis, a tömlő megreped, a bor kifoly s a tömlő elpusztul. Az új bort új tömlőbe töltik s mindenik megmarad.

18. Még beszélt, mikor egy elöljáró jött s e szókkal borúit le előtte: Lányom épp most halt meg; de jer, tedd rá a kezedet s életre kél. 19. Jézus felkelt s tanítványaival együtt vele ment. 20. Útközben egy tizenkét év óta vérfolyásban sínylődő asszony, hozzáférkőzve hátulról, megérintette ruhája szegélyét, 21. mert úgy gondolkodott: Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok! 22. Jézus hátrafordult s rátekintve így szólt: Bízzál leányom! A te hited megtartott tégedet! S az asszony meggyógyult abban az órában. 23. Mikor aztán Jézus az elöljáró házához érkezett s látta a furulyásokat s a zsivajgó sokaságot, 24. azt mondotta nékik: Távozzatok! A lányka nem halt meg, csak alszik! S kinevették őt. 25. De mihelyt a népség eltisztult, bement, megfogta annak a kezét és a lányka felkelt. 26. Ez esetnek híre pedig elterjedt az egész tartományban. 27. Onnét eltávozván, két vak nyomon követte őt s kiáltozott: Dávid fia! Könyörülj rajtunk. 28. Mikor pedig bement a házba, a vakok hozzájárultak s Jézus megkérdezte őket: Hiszitek, hogy én ezt megtehetem? Azt felelték: Igen, Uram! 29. Ekkor megérintette szemüket s azt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! 30. S szemük megnyílt. De Jézus erősen rájuk parancsolt: Vigyázzatok! Meg ne tudja senki. 31. Ők azonban eltávozván, elterjesztették a hírét mind az egész tartományban. 32. Alighogy távoztak, egy ördöngös némát hoztak őhozzá. 33. S mikor az ördögöt kiűzte, a néma megszólalt s a nép álmélkodott, mondván; Ilyen eset még nem esett Izraelben! 34. A farizeusok ellenben azt mondták: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket! 35. Eztán Jézus bejárta az összes városokat és falvakat, s Tanított zsinagógáikban, hirdette az Isten országának evangéliomát s meggyógyított minden betegséget és nyavalyát. 36. S a sok népet látva, megesett a szíve rajtuk, mert olyan nyomorult és züllött állapotban voltak, mint a pásztora-vesztett nyáj. 37. Ekkor mondta tanítványainak: Az aratnivaló bizony sok, de a munkás kevés. 38. Kérjétek azért az aratásnak Urát, küldjön munkásokat az aratnivalójába.