1. Így jutott el Derbébe és Lisztrába. És íme volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, hívő zsidó asszonynak és görög atyának fia, 2. akiről jó bizonyságot tettek a Lisztrában és Ikoniumban lévő atyafiak. 3. Ezt Pál magával akarta vinni. Ezért körülmetélte őt az ott lakó zsidók miatt, mert mindenki tudta, hogy atyja görög volt. 4. És amint átmentek a városokon, meghagyták nekik, hogy tartsák meg a rendeléseket, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének határoztak. 5. A gyülekezetek tehát napról napra erősödtek a hitben és gyarapodtak számban. 6. Áthaladtak aztán Frigia és Galácia tartományán és mivel a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy az igét Ázsiában hirdessék, 7. Mizia felé haladva igyekeztek Bitiniába jutni, de nem eresztette őket Jézus Lelke. 8. Áthaladtak tehát Mizián, lementek Troászba. 9. Éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állott előtte, aki kérte őt mondván: Jöjj át Macedóniába, légy segítségül nekünk! 10. Mihelyt pedig a látomást látta, azonnal igyekeztünk átmenni Macedóniába, mert megértettük: az Úr hívott oda minket, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot. 11. Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Számotrákéba mentünk és másnap Neápoliszba; 12. onnét pedig Filippibe, amely Macedónia ama részének első városa és római település. És ebben a városban töltöttünk néhány napot. 13. Szombat napon kimentünk a városon kívül egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak a zsidók és helyet foglalva, beszédbe elegyedtünk az egybegyűlt asszonyokkal. 14. És egy Lídia nevű, Tiatira városából való istenfélő bíborárus asszonynak, aki hallgatott reánk, az Úr megnyitotta a szívét, hogy befogadja mindazt, amit Pál mondott. 15. Meg is keresztelkedett egész házanépével együtt. Ekkor kért minket: Ha már az Úr hű tanítványának ítéltetek engem, gyertek az én házamba és maradjatok ott. És unszolt minket. 16. Történt pedig, hogy mikor az imádkozás helyére mentünk, egy rabszolga leány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek lakott és jóslataival nagy hasznot hajtott gazdáinak.

17. Ez követte Pált és minket és mindegyre így kiáltozott: Ezek az emberek a Magasságos Istennek szolgái, akik nektek az üdvösség útját hirdetik. 18. Ezt művelte több napon át. Pált azonban bosszantotta ez és hátrafordulva így szólt a léleknek: Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki belőle! És azonnal kiment belőle. 19. Mikor pedig gazdái látták, hogy keresetük reménye elveszett, megragadták Pált és Szilást és a piacra, a hatóság elé hurcolták, 20. azután a bíróság elé állították és ezt mondták: Ezek a zsidók zavart okoznak városunkban, 21. mert olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk, rómaiaknak nem szabad elfogadnunk; sem cselekednünk. 22. És velük együtt a sokaság is ellenük támadt. A bírák pedig letépettek ruhájukat és megbotoztatták őket. 23. Sok botütés után tömlőébe vetették és megparancsolták az őrnek, hogy gondosan őrizze őket. 24. Erre a parancsra az őr a belső tömlőébe vetette őket és lábukat kalodába szorította. 25. Éjféltájban Pál és Szilás imádkozással és énekkel dicsőítette az Istent. A foglyok meg hallgatták. 26. És hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a tömlöc alapjai is. Azonnal megnyílt minden ajtó és mindnyájuknak bilincsei lehullottak. 27. Felriadt az őr álmából és mikor látta, hogy a börtönajtók tárva-nyitva állnak, kivonta kardját és meg akarta magát ölni, mert azt gondolta, hogy a foglyok megszöktek. 28. Pál azonban hangosan így kiáltott: Ne tégy kárt magadban, mindnyájan itt vagyunk! 29. Az pedig világosságot kért, berohant és remegve borult Pál és Szilás elé, 30. és miután kihozta őket, így szólt: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? 31. Azok pedig így szóltak: Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe; 32. És hirdették neki az Isten igéjét és mindazoknak, akik az ő házánál voltak. 33. És ő magához vette őket az éjszakának abban az órájában, megmosta sebeiket és azonnal meg is keresztelkedett egész házanépével együtt. 34. Azután bevezette őket házába, asztalt terített nekik és minden hozzátartozójával, egész családjával együtt örvendezett, hogy Istenben hívővé lett.