33. Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindenkit intett, hogy egyenek. Ma a tizennegyedik napja - mondotta -, amióta folyton étien várakoztok és semmit sem ettetek. 34. Figyelmeztetlek azért titeket, hogy egyetek, mert ez meneküléseteket szolgálja. Egyikőtöknek sem fog haja szála sem meggörbülni. 35. Miután pedig ezeket mondta, kenyeret vett a kezébe, hálát adott Istennek mindnyájuk előtt, megtörte azt és enni kezdett. 36. Ekkor a többiek is nekibátorodtak és szintén ettek. 37. Lélekszám szerint pedig összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajóban. 38. Miután jóllaktak, könnyítettek a hajón; a gabonát kihányták a tengerbe. 39. Virradat után sem ismerték fel a szárazföldet, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos (menedékes) partja volt. Úgy döntöttek, hogy erre futtatják rá a hajót, ha bírják. 40. A horgonyokat tehát köröskörül elvagdosták és a tengerben hagyták. Egyszersmind a kormányrúd köteleit megoldották és felvonva a vezérvitorlát a szélfúvás elé, a part felé tartottak. 41. Egy földnyelvhez értek és arra hajtották rá a hajót, amelynek eleje befúródva, mozdulatlanul ott maradt, hátsó része azonban az erős hullámveréstől szétroncsolódott. 42. A katonák pedig azon tanakodtak, hogy a foglyokat leölik, nehogy valamelyik úszva elmeneküljön. 43. De a százados meg akarta menteni Pált és ezért megakadályozta őket e szándékukban. Kiadta a parancsot, hogy először azok, akik úszni tudnak, ugorjának a tengerbe és meneküljenek ki a szárazföldre; 44. azután a többiek is, ki deszkákon, ki egyéb hajóroncson, így történt, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.