1. A húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, és átmegy e világból az Atyához. Szerette az övéit e világban. Mindvégig szerette őket. 2. Vacsora közben, mikor az ördög már belesugallta Iskariótes Júdásnak, Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, 3. annak a tudatában, hogy az Atya mindent az ő kezébe adott, és hogy ő az Istentói jött és az Istenhez megy: 4. felkelt a vacsorától, levetette a felső ruháját, és kendővel körülkötötte magát. 5. Azután vizet töltött a mosdótálba, és elkezdte mosni a tanítványok lábát, és megtörölni a derekára kötött kendővel. 6. Amikor aztán Simon Péterhez ért, az így szólt: Uram, te mosod meg az én lábamat? 7. Jézus azt felelte neki: Amit én cselekszem, azt te most nem érted, de később majd megérted. 8. Szólt neki Péter: Az én lábamat meg nem mosod soha! Jézus így felelt neki: Ha meg nem moslak téged, nem vagy az én részestársam (nincs közöd hozzám). 9. Így szólt Simon Péter: Uram, ne csak a lábamat, hanem (mosd meg) a kezemet és a fejemet is! 10. Jézus azt mondta neki: Aki megfürdött, annak nincs szüksége másra, csakhogy a lábát mossa meg, különben egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. 11. Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták. 12. Mikor aztán lábukat megmosta és felsőruháját felöltötte, ismét letelepedett, és így szólt hozzájuk: Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek? 13. Ti engem így hívtok: Mester! és Uram! és jól mondjátok, mert az vagyok. 14. Azért, ha én, az Úr, és a Mester, megmostam a ti lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15. Mert példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek. 16. Bizony, bizony, mondom nektek, a szolga nem nagyobb az ő uránál, sem a követ nem nagyobb az ő küldőjénél. 17. Ha ezt tudjátok, boldogok lesztek, ha így cselekesztek. 18. Nem mindnyájatokról szólok; én tudom, kiket választottam ki; de kell, hogy beteljesedjék az írás: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel a sarkát ellenem.

19. Már most megmondom nektek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok (a Küldött). 20. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja, aki engem küldött. 21. Mikor ezeket mondta Jézus, lelkében megrendült, és bizonyságot tett, ezt mondván: Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem. 22. Zavarodottan néztek egymásra a tanítványok, vajon kiről beszél? 23. Egyik tanítványa pedig, akit Jézus szeretett, Jézus kebelénél pihent. 24. Intett hát neki Simon Péter, és kérdezte: Mondd, ki az, akiről beszél? 25. Az pedig Jézus kebele felé hátrahajolva megkérdezte: Uram, ki az? 26. Jézus felelt: Az, akinek a falatot bemártom és odaadom. És bemártva a falatot, adta Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. 27. És a falat vételekor bement abba a Sátán. Jézus azért azt mondta neki: Tedd meg hamar, amit tenni akarsz. 28. De az ott ülők közül senki sem értette, hogy ezt miért mondta. 29. Némelyek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondta neki Jézus: Vedd meg, amire az ünnepek alatt szükségünk van, - vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. 30. Az pedig, mihelyt a falatot elvette, tüstént kiment. Éjszaka volt. 31. Mikor azért ő elment, így szólt Jézus: Most dicsőíttetik meg az Ember Fia, és Isten is benne. 32. Ha pedig az Isten megdicsőült őbenne, Isten is megdicsőíti majd őt (az Ember Fiát) önmagában, sőt mindjárt meg is teszi ezt. 33. Gyermekeim, egy kevés ideig veletek vagyok, kerestek majd engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom, ahová én megyek, oda ti nem jöhettek. 34. Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. 35. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek. 36. Simon Péter megkérdezte: Uram, hová mész? Felelt Jézus: Ahová én megyek, oda te most nem követhetsz engem; később azonban követni fogsz. 37. Péter azt mondta neki: Uram, miért nem követhetlek most? Hiszen az életemet adom érted.