1. Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. 2. Jókor reggel azonban ismét bejött a templomba, és az egész nép odament hozzá; és ő leülve tanította őket. 3. Az írástudók és farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen értek, odaállították a középre, 4. s így szóltak: Mester, ezt az asszonyt tetten érték, amikor házasságtörést követett el. 5. Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Hát te mit mondasz? 6. Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolva az ujjával írt a földre. 7. De mikor tovább faggatták, felegyenesedve azt mondta: Aki közületek nem bűnös, az vessen rá először követ. 8. És ismét lehajolva írt a földre. 9. Azok pedig annak hallatára egymás után mind eltávoztak, a vénektől kezdve el az utolsókig, úgyhogy egyedül Jézus maradt ott és az asszony, a középen állva. 10. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt: Asszony, hol vannak a te vádolóid? Senki sem kárhoztat téged? 11. Ő pedig azt mondta: Senki, Uram. Mire Jézus így szólt: Én sem kárhoztatlak; eredj el és többé ne vetkezzél. 12. Ismét beszélt hozzájuk Jézus: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. 13. A farizeusok erre azt mondták neki: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz. 14. És Jézus azt felelte nekik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek; ti pedig nem tudjátok, honnan jövök és hová megyek. 15. Ti test szerint ítéltek; én nem ítélek senkit. 16. De ha ítélek is, az én ítéletem igaz, mert nem vagyok egyedül, hanem együtt ítélek az Atyával, aki küldött engem. 17. A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. 18. Én vagyok az egyik, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki elküldött engem.

19. Kérdezgették tőle: Hol van a te Atyád? Felelt Jézus: Ti sem engemet nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek. 20. Ezeket a beszédeket mondta Jézus a kincstartóhelyen, mikor a templomban tanított, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája. 21. Ismét azt mondta azért nekik Jézus: Én elmegyek, és ti majd kerestek engem. És meg fogtok halni bűneitekben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek. 22. Mondták magukban a zsidók: Vajon megöli magát, hogy azt mondja, ahová én megyek, oda ti nem jöhettek? 23. És ő azt mondta: Ti alulról valók vagytok, én pedig felülről való vagyok; ti ebből a világból valók vagytok, én nem ebből a világból való vagyok. 24. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok az, aki vagyok (a Messiás ti.), meghaltok bűneitekben. 25. Erre azt mondták neki: Kicsoda vagy te? És Jézus így felelt: Egyáltalán miért is beszélek még veletek? 26. Pedig sok mondani és ítélni valóm van felőletek, de Igaz az, aki elküldött engem, és én azokat hirdetem a világnak, amiket tőle hallottam. 27. Nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik. 28. Így szólt azért nekik Jézus: Mikor majd felemeltétek az Ember Fiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy én semmit sem cselekszem magamtól, hanem úgy beszélek, amint az Atya tanított engem. 29. És aki elküldött engem, velem van. Nem hagyott engem egyedül, mert én mindenkor azt cselekszem, ami neki kedves. 30. Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne. 31. Jézus azt mondta a benne hívő zsidóknak: Ha megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim vagytok; 32. és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. 33. Így feleltek neki: Ábrahám magva vagyunk, és sohasem szolgáltunk senkinek. Hogyan mondod te, hogy szabadokká lesztek? 34. Felelt Jézus: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, rabszolgája a bűnnek. 35. A szolga pedig nem marad örökre a házban; a fiú ott marad örökre. 36. Ha tehát a Fiú szabadít meg titeket, akkor lesztek valósággal szabadok. 37. Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye bennetek.