1. Legyetek követőim, valamint én is Krisztusé! 2. Dicsérlek pedig titeket, testvéreim, hogy mindenben megemlékeztek rólam és rendeleteimet, amint elétek adtam, megtartjátok. 3. Tudjátok meg azonban, hogy minden férfiúnak feje Krisztus, az asszony feje pedig a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. 4. Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy jövendöl* meggyalázza fejét. 5. Minden asszony ellenben, aki födetlen fővel imádkozik vagy jövendöl, meggyalázza fejét, mert ez annyi, mintha megkopaszítanák. És külömbségek vannak a szolgálatokban, habár az Úr ugyanaz. 6. Mert ha valamely asszony be nem takarja a fejét, lékeli őt nyírni; ha pedig rút dolog az asszonynak megnyiretni vagy megkopaszittatni, takarja be a fejét. 7. A férfinek azonban nem kell a fejét befödni, mert ő az Istennek képe és dicsősége, az asszony pedig a férfi dicsősége. 8. Mert nem a férfi lett az asszonyból, hanem az asszony a férfiből. 9. Sem a férfi nem teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. 10. Azért kell az asszonynak fején viselni a hatalom jelét az angyalok miatt. 11. Mindazáltal sem a férfi nincs az asszony nélkül, sem az asszony a férfi nélkül az Úrban. 12. Mert amint az asszony a férfiből (származott), úgy a férfi az asszony által, minden pedig az Istenből. 13. Ítéljétek meg magatok: illik-e asszonynak hajadon fővel imádkozni? 14. Nem tanit-e benneteket maga a természet is arra, hogy ha a férfi megnöveszti a haját, szégyenére válik, 15. ha pedig az asszony megnöveszti haját, becsületére válik, mert neki a haj fátyol gyanánt adatott. 16. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy erről lehet vitatkozni: - nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten egyházának. 17. Ezt pedig elrendelem, - nem dicsérvén, hogy nem javulástokra, hanem rosszabbodástokra gyülekeztek össze. 18. Először is azt hallom, hogy mikor egybegyültök a gyülekezetbe, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben hiszem is. 19. Mert szükséges is, hogy meghasonlások legyenek, hogy a kipróbáltak kitűnjenek közöttetek. 20. Mikor ugyanis egybegyültök, az már nem az Úr vacsorájának megtartása.

21. Mert ki-ki a maga vacsoráját előre megeszi, és mig az egyik éhezik, a másik részeg. 22. Vajjon nincsenek házaitok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek az Isten egyházát és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek benneteket? Ebben nem dicsérlek. 23. Mert én az Úrtól hallottam, amit veletek is közöltem, hogy az Úr Jézus azon éjjel, melyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, 24. és hálát adva megtörte és monda: Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely érettetek adatik; ezt cselekedjetek az én emlékezetemre! 25. Hasonlóképen a kelyhet is, miután megvacsorált, mondván: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, ezt cselekedjetek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre. 26. Mert valahányszor e kenyeret eszitek és e kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg eljő. 27. Bárki tehát méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhet, vetkezik az Úr teste és vére ellen. 28. Vizsgálja meg tehát az ember önnönmagát, és úgy egyék ebből a kenyérből és igyék e kehelyből. 29. Mert aki méltatlanul eszi és issza, ítéletet eszik és iszik, mivel az Úr testét meg nem különbözteti. 30. Azért vannak köztetek oly sokan betegek és gyengék, s (azért) hunynak el sokan. 31. De ha önmagunkat megitélnők, bizonyára nem ítéltetnénk meg. 32. Midőn azonban megitéltetünk, az Úr megfenyít bennünk, hogy e (világgal el ne kárhozzunk. 33. Ennekokáért, testvéreim, mikor az étkezésre egybegyültök, várjátok meg egymást. 34. Ha valaki éhezik, egyék otthon, hogy ne vesztetekre jöjjetek össze. A többit pedig, majd ha odaérkezem, elintézem.