34. Mikor a pásztorok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és majorokba. 35. Kimentek tehát, hogy lássák mi történt és Jézushoz jöttek, és ott találták az embert, akiből az ördögök kimentek, ülve, felöltözötten és ép ésszel az ő lábainál, és féltek. 36. De azok is elbeszélték nekik, akik a dolgot látták, hogy mikép szabadult meg a Légiótól. 37. És a Gerazaiak tartományának összes népe kérte őt, hogy távozzék el tőlük, mert nagy félelem szállta meg őket. Ő tehát beszállva a hajóba, visszatért. 38. A férfiú azonban, kiből az ördögök kitakarodtak, kérte őt, hogy vele maradhasson, de Jézus elbocsátotta őt, mondván: 39. Menj haza és beszéld el, mily nagy dolgot cselekedett veled az Isten. És az elment és hirdette az egész városban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus. 40. Történt pedig, hogy midőn Jézus visszatért, a népsereg fogadta őt, mert mindnyájan várták. 41. És íme jött egy Jairus nevű férfiú, ki a zsinagóga elöljárója volt, és leborult Jézus lábaihoz, kérve őt, hogy térjen be házába, 42. mert volt neki egyetlen egy, körülbelül tizenkét esztendős leánya, és ez halálán volt. Történt pedig, hogy útközben a nép szorongatta őt. 43. És egy asszony, ki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett és minden vagyonát az orvosokra költötte, de egy sem tudta meggyógyítani, 44. hátulról hozzáment és megérintette ruhájának szegélyét, mire vérfolyása azonnal elállt. 45. És monda Jézus: Ki az, aki engem megérintett? Mivel pedig mindnyájan tagadták, monda Péter és akik vele voltak: Mester, a sokaság szorongat és nyom téged, és te még azt kérdezed: Ki érintett meg? 46. És monda Jézus: Valaki megérintett, mert én éreztem, hogy érő áradt ki belőlem. 47. Mikor tehát az asszony látta, hogy nem maradt titokban, remegve jött elő és leborult lábaihoz és kijelentette az egész nép előtt, hogy mi okból érintette őt, és hogy mikép gyógyult meg rögtön. 48. Ő pedig monda neki: Leányom, a te hited meggyógyított téged; menj békével! 49. Mialatt ő még szólott, jött valaki a zsinagóga elöljárójához és monda neki: Leányod meghalt, ne fáraszd őt!

50. Jézus azonban, amint e szót meghallotta, feleié a leányzó atyjának: Ne félj, csak higyj és meglesz mentve! 51. És mikor a házba ért, nem engedte meg senki másnak, hogy vele bemenjen, hanem csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a leány atyjának és anyjának. 52. Sírtak pedig mindnyájan és keseregtek a leányzó fölött. De ő monda: Ne sírjatok! A leányzó nem halt meg, hanem alszik. 53. És kinevették őt, tudván, hogy meghalt. 54. Ő azonban megfogta kezét és felkiáltott mondván: Leányzó, kelj föl! 55. És visszatért az ő lelke és rögtön fölkelt. És megparancsolta, hogy adjanak neki enni. 56. És álmélkodtak az ő szülői, de ő megparancsolta nekik, hogy senkinek meg ne mondják, ami történt.