1. Amikor a kánaáni Arad királya, aki a déli országrészen lakott, megtudta, hogy Izrael az Atarim felőli úton odaért, megtámadta Izraelt, s néhányukat foglyul ejtette. 2. Erre Izrael fogadalmat tett az Úrnak, e szavakkal: "Ha kezembe adod ezt a népet, betöltöm rajta az átkot és a városain is." 3. Az Úr meghallotta Izrael kiáltó szavát, s (kezébe adta) a kánaánit, ez meg betöltötte rajta és városain az átkot. A helyet elnevezték Hormának. 4. Hór hegyétől a Sás-tenger felé vezető úton indultak tovább, hogy megkerüljék Edom országát. A nép azonban belefáradt a vándorlásba 5. és zúgolódott az Úr és Mózes ellen: "Miért hoztatok ki Egyiptomból? Hogy elpusztuljunk a pusztában? Hisz se kenyér, se víz nincs! Ez a nyomorúságos eledel utálattal tölt el minket!" 6. Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre, ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak. 7. Ennek láttára a nép Mózeshez járult, s megvallották: "Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr ellen és te ellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kígyókat rólunk!" Mózes tehát közbenjárt a népért. 8. S az Úr így válaszolt Mózesnek: "Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!" 9. Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt. 10. Izrael fiai továbbvonultak, és Obotban ütöttek tábort. 11. Obotból ismét elindultak, s a Moábtól keletre eső pusztában ütöttek tábort, Ijje-Habarim mellett. 12. Innen is továbbvonultak, és a Zered-pataknál vertek tábort. 13. Innét tovább indultak, s az Arnonon túl táboroztak le... Ez a patak az amoriták földjén ered, s végigfolyik a pusztán; az Arnon volt Moáb határa a moábiták és az amoriták között. 14. Ezért mondja az Úr háborúiról szóló könyv: "...Váheb Szufában és Arnon patakja 15. meg a vízmosás, amely Árnál kezdődik s Moáb határára támaszkodik." 16. ...Innét Berbe mentek... Ez az a kút, amelyről ezt mondta az Úr Mózesnek: "Gyűjtsd egybe a népet, hogy vizet adjak nekik!"

17. Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: "Törj fel víz! Zengjetek dalt róla! 18. Te kút, téged a vezérek ástak, a nép fejei fúrtak jogarukkal és botjukkal!" ... Berből Mattanába, 19. Mattanából Nachalielbe, Nachalielből Bamotba, 20. Bamotból pedig abba a völgybe (húzódtak), amely Moáb rónáira nyílik a pusztaságra néző Piszgánál. 21. Közben Izrael követeket küldött az amoriták királyához, Szichonhoz, ezzel az üzenettel: 22. "Át szeretnénk vonulni országodon, anélkül, hogy letérnénk a földekre és a szőlőkbe, vagy innánk a kutakból. Csupán a királyi úton haladnánk, míg át nem vonulunk országodon." 23. De Szichon nem engedte meg Izraelnek, hogy átvonuljon országán. Sőt, Szichon egybegyűjtötte egész népét, és kivonult Izrael ellen a pusztába. Amikor Jahachoz ért, megtámadta Izraelt. 24. Izrael azonban legyőzte kardja élével, s meghódította országát az Arnontól egészen Jabbokig, vagyis Ammon fiaiig. Mert Jazer volt a határ az ammoniták felé. 25. Izrael elfoglalta az összes ottani várost, s Izrael megvetette lábát az amoriták minden városában, így Hesbonban, s az összes alá tartozó helységben. 26. Hesbon volt ugyanis az amoriták királyának, Szichonnak a székhelye. Ő Moáb első királya ellen hadat viselt, s egész országát hatalmába ejtette egészen az Arnonig. 27. Ezért éneklik gúnyosan a költők: "Rajta Hesbon! Szichonnak jól megépített, szilárd alapra helyezett városa! 28. Igen, tűz csapott ki Hesbonból, lángtenger Szichon várából, elpusztította Ar-Moábot, elnyelte Arnon magaslatait! 29. Jaj neked, Moáb! Kamosnak népe, elvesztél! Menekülésre késztette fiait, fogságba vetette lányait Szichon, az amoriták királya. 30. Hesbon elpusztult, a kisgyerekek Dibonig, az asszonyok Nofachig, a férfiak Medbáig." 31. Mikor Izrael megtelepedett az amoriták földjén, 32. Mózes Jazert is kikémleltette, aztán elfoglalták a neki alárendelt helységekkel együtt, és kiűzték az ott lakó amoritákat. 33. Majd megfordultak és Básán felé tartottak. Ám Básán királya, Og, egész népével kivonult ellenük, hogy Edreinél harcba szálljon velük.