33. A gonosz lelkek erre kijöttek az emberből, és megszállták a sertéseket. Erre a konda vadul nekirohant a lejtőnek, le a tóba, és odaveszett. 34. Amikor a kanászok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és a tanyákra. 35. Az emberek mentek, hogy ők is lássák, ami történt. Jézushoz érve ott találták az embert, akiből a gonosz lelkek kimentek: a lábánál ült, felöltözve, ép ésszel, és megijedtek. 36. A szemtanúk elbeszélték, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállott. Erre elfogta őket a félelem. 37. Geraza vidékének lakossága ezért arra kérte, hogy menjen el, annyira féltek. Bárkába szállt hát, hogy visszatérjen. 38. Az ember, akiből kimentek a gonosz lelkek, kérte, hogy vele mehessen. De elküldte: 39. "Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!" Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus. 40. Amikor Jézus visszaérkezett, tömeg fogadta. Mindenki várta. 41. Akkor odament hozzá egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá, 42. mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta. 43. Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni. 44. Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása. 45. Jézus megkérdezte: "Ki érintett?" Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: "Mester, a tömeg szorongat és lökdös." 46. Jézus azonban megismételte: "Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem." 47. Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. 48. Jézus ezt mondta neki: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!" 49. Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: "Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert." 50. Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: "Ne félj, csak higgy! Megmenekül."

51. Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját. 52. Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. "Ne sírjatok! - szólt rájuk. - Nem halt meg, csak alszik." 53. Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54. De ő megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: "Leány, kelj föl!" 55. Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56. A szülők nem tudtak hova lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.