1. Történt pedig azonközben, amikor Apollós Korintusban volt, hogy Pál a felföldön (felsőbb részeken) átjőve, megérkezett Efézusba és amikor talált néhány tanítványt, 2. így szólt hozzájuk: a Szent Szellemet megkaptátok-e amikor hívők (hívekké) lettetek? Azok pedig (így szóltak) hozzá: De még azt sem hallottuk, Szent Szellem van-e? 3. és (ezt) mondta: Hát mibe merítkeztetek be? Azok pedig ezt mondták: a János (víz)bemerítésébe. 4. (Ezt) mondta pedig Pál: János a gondolkozásmód-megváltozás (észretérés) bemerítésével merített (víz)be, de a népnek megmondta, hogy Abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban! 5. Amikor pedig (ezeket) hallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevében, 6. és rájuk tette Pál kezeit, a Szent Szellem lejött rájuk és szóltak nyelveken, és prófétáltak. 7. Voltak pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten, 8. bement pedig a zsinagógába, bátran beszélt három hónapon (át), vitatkozott, meg is győzte őket az Isten királyi uralma felől, 9. de amikor egyesek megkeményítették magukat és nem engedtek, rosszat mondtak, gyalázták az Úr útját (az utat) a sokaság előtt, eltávozott tőlük, elkülönítette (különválasztotta) a tanítványokat, naponta értekezett (vitázott) egy bizonyos Türannosz iskolájában, 10. ez pedig két esztendeig tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, hallották az Úr szavát, zsidók és görögök (hellének). 11. Sőt rendkívüli csodákat (hatóerőket) tett az Isten a Pál kezei által, 12. úgy, hogy a betegekre (gyengélkedőkre) is elvitték a testéről (puszta bőréről) a keszkenőket vagy kötényeket és elhagyták őket a betegségek (nyavalyák) és a gonosz szellemek kimentek belőlük. 13. Megkísérelték pedig némely kóbor(ló), körüljár(kál)ó zsidó ördögűzők lehívni az Úr Jézus nevét azokra, akikben gonosz szellemek voltak, (ezt) mondták: esküvel kényszerítünk titeket a Jézusra, akit Pál (hirnökként) hirdet, 14. voltak pedig némelyek, Szkévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt tették. 15. A gonosz szellem pedig válaszolt, (ezt) mondta: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?

16. és rájuk ugrott az az ember, akiben a gonosz szellem volt, legyűrte mindkettőt, annyira erőt vett rajtuk, hogy mezítelenül és megsebesülve menekültek ki abból a házból. 17. Ez pedig tudtára lett mindenkinek, zsidóknak és görögöknek (helléneknek), akik Efézusban laktak (és) félelem szállt mindnyájukra és magasztalták az Úr Jézus nevét, 18. sokan pedig akik (már régebben) hívők lettek, eljöttek, megvallották és hírül adták tetteiket, 19. elég sokan pedig azok közül akik rendkívüli dolgokat gyakoroltak, összehordták a könyveket, elégették mindenki szeme láttára és összeszámolták azok árát és ötvenezer ezüstnek találták. 20. így az Úr erőkifejtése által az Ige növekedett és hatásosnak bizonyult. 21. Amikor pedig ezek elteltek (megtörténtek), Pál föltette magában Szellemben indíttatva, hogy Makedónián és Akháján áthaladva megy Jeruzsálembe, ezt mondta: ottlétem után meg kell Rómát is lát(ogat)nom. 22. Elküldve pedig Makedóniába kettőt azok közül, akik neki (diakónusként) szolgáltak, Timóteust és Erastoszt, ő maga várt még egy ideig Ázsiában. 23. Támadt pedig abban az időszakban nem csekély zavargás az Út (Úr útja) miatt, 24. mert egy Demetriosz (Demeter) nevű ezüstműves, aki ezüst Artemisz-templomokat csinált, a (művész)mestereknek nem csekély (keresetet) jövedelmet szerzett (juttatott), 25. összegyűjtötte az ilyesmivel foglalkozó dolgozókat (munkásokat), (ezt) mondta: férfiak, tudjátok, hogy ebből a munká(lkodás)ból van a mi jólétünk, 26. és látjátok és halljátok, hogy nemcsak Efézusban, hanem majdnem mind(enütt) Ázsiában ez a Pál rábeszélt, félrevezetett elég sok (nép)tömeget, (ezt) mondva, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálunk (kezek által lettek), 27. de nem csak ez a veszély fenyeget, hogy szakmánk tönkremegy (csődbejut), hanem a mi nagy istennőnknek, Artemisznek szentélyét semmibe veszik, odavész a nagysága is, akit az egész Ázsia és a földkereksége tisztel. 28. Amikor (ezt) hallották, haragos indulattal megtelve kiáltozták, (ezt) mondták: nagy az efézusiak Artemisze!