31. ezt mondta Pál a századosnak és a katonáknak: ha ezek nem maradnak a hajóban, ti nem lesztek képesek megmenekülni, 32. akkor elvágták a katonák a mentőcsónak köteleit és hagyták azt kiesni. 33. Addig pedig amíg nappal nem lett, bíztatta (intette) Pál mindnyájukat, hogy vegyenek valami táplálékot magukhoz, ezt mondta: tizennegyedik napot töltitek várakozásban, és semmit nem vettetek magatokhoz, 34. azért nagyon kérlek titeket, vegyetek magatokhoz táplálékot, mert ez a ti megmentéseteket szolgálja, mert senkinek közületek egy hajszála sem esik le (vész el) a fejéről. 35. Ezeket mondta és (kezébe) vett egy kenyeret, hálát adott az Istennek mindannyiuk szeme láttára és megtörte és elkezdett (hozzáfogott) enni, 36. miután (erre) jókedvűek lettek mindnyájan, ők maguk is vettek magukhoz táplálékot. 37. A hajóban pedig lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan voltunk. 38. Amikor jóllaktak a táplálékkal, azzal könnyítették a hajót, hogy kidobálnák a gabonát a tengerbe. 39. Amikor nappal lett, a szárazföldet nem ismerték fel, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos (lejtős) partja volt, elhatározták, hogy ha lehetséges, erre futtatják ki a hajót, 40. és a horgonyokat körös-körül eloldották, a tengerbe hagyták, egyszersmind a kormánylapátok tartóköteleit felengedték, és felvonták az orrvitorlát, a szél irányában tartottak (igyekeztek) a part felé. 41. Amikor pedig egy olyan helyre jutottak, ahol egy földnyelv (két oldalról mosott homokzátony) volt, ráfuttatták a hajót, az orra befúródva maradt mozdítatlanul, de a hátsórésze (a hajó fara) szétroncsolódott a hullámverés ereje miatt. 42. A katonáknak pedig az volt a tervük, hogy a foglyokat leölik, nehogy kiúszva, elmeneküljenek, 43. de a százados szándéka (terve) az volt: épségben átmenti Pált, eltiltotta őket ettől a szándéktól, megparancsolta, akik úszni tudnak, azok ugorjanak ki és elsőnek menjenek a szárazföldre, 44. és a többiek ki deszkákon, ki pedig hajóroncsokon; és így történt, hogy mindnyájan kimenekültek (épségben kijutottak) a szárazföldre.