1. Pál és Timotheus Jézus Krisztusnak szolgái, mind azoknak a Filippiben élő szenteknek, akik Jézus Krisztusnak tanítványai, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: 2. Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3. Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem tirólatok. 4. Mindenkor minden imádságomban mindnyájatokért nagy örömmel imádkozom. 5. Mert megtérésteknek első napjától mindmáig résztvettetek az evangéliom hirdetésében. 6. Meg vagyok győződve arról, hogy Isten, aki egy ilyen jó munkát tibennetek elkezdett, Jézus Krisztus (eljövetelének) napjáig el is végezi majd. 7. Aminthogy helyes is, hogy ekképpen gondolkodjam mindnyájatok felől, mert szívembe zártalak titeket, mint olyanokat, akik mind az én fogságomban mind az evangéliom védelmezésének és megszilárdításának munkájában a nékem adott kegyelemben valamennyien részestársaim vagytok. 8. Isten a tanúm, hogy milyen nagyon vágyódom valamennyiőtök után, éspedig Jézus Krisztus szeretetével. 9. És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban és jobban gyarapodjék ismeretben és minden tapasztalatban, 10. hogy minden esetben el tudjátok dönteni azt, hogy mi a helyes és mi a helytelen, hogy Krisztus napjára (erkölcsileg) tiszták és feddhetetlenek legyetek, 11. teljes mértékben bírván a megigazultságnak gyümölcsét, amelyet Jézus Krisztus ád Istennek dicsőségére és magasztalására. 12. Atyámfiai, tudtotokra akarom adni, hogy ami énvelem történt, az az evangéliom hirdetésének inkább előmenetelére szolgál, 13. mert az hogy én Krisztusért szenvedek fogságot, ismeretessé lett az egész császári testőrségben és mindenki más előtt, 14. úgyhogy a Krisztusban hívő atyafiak közül többen bizodalmat merítettek az én fogságomból, és nagyobb bátorsággal félelem nélkül merészelik hirdetni az Istennek igéjét. 15. Némelyek ugyanis azért hirdetik Krisztust, mert irigykednek rám és versengenek velem, némelyek azonban (irántam érzett) jóakarattal is; 16. némelyek szeretetből hirdetik, mert tudják, hogy én arra hívattam el, hogy az evangéliomot védelmezzem;

1 Paulus und Timotheus, Knechte Jesu Christi, an alle Heiligen in Christus Jesus, die in Philippi sind, samt den Aufsehern und Dienern: 2 Gnade sei mit euch und Friede von Gott, unsrem Vater und dem Herrn Jesus Christus! 3 Ich danke meinem Gott, so oft ich euer gedenke, 4 allezeit, in jedem Gebet für euch alle, indem ich das Gebet mit Freuden tue 5 wegen eurer Gemeinschaft am Evangelium vom ersten Tage an bis jetzt, 6 und weil ich davon überzeugt bin, daß der, welcher in euch ein gutes Werk angefangen hat, es auch vollenden wird bis auf den Tag Jesu Christi. 7 Es ist ja nur billig, daß ich so von euch allen denke, weil ich euch im Herzen trage, sowohl in meinen Banden als auch bei der Verteidigung und Bekräftigung des Evangeliums, damit ihr alle mit mir der Gnade teilhaftig seid. 8 Denn Gott ist mein Zeuge, wie mich nach euch allen verlangt in der herzlichen Liebe Jesu Christi. 9 Und um das bitte ich, daß eure Liebe noch mehr und mehr reich werde an Erkenntnis und allem Empfindungsvermögen, 10 damit ihr zu prüfen vermöget, worauf es ankommt, so daß ihr lauter und unanstößig seid auf den Tag Jesu Christi, 11 erfüllt mit Frucht der Gerechtigkeit, die durch Jesus Christus gewirkt wird zur Ehre und zum Lobe Gottes. 12 Ich will aber, Brüder, daß ihr wisset, wie alles, was mir begegnet ist, nur mehr zur Förderung des Evangeliums ausgeschlagen hat 13 so daß in der ganzen kaiserlichen Kaserne und bei den übrigen allen bekannt geworden ist, daß ich um Christi willen gebunden bin, 14 und daß die Mehrzahl der Brüder im Herrn, durch meine Bande ermutigt, es desto kühner wagen, das Wort Gottes zu reden ohne Furcht; 15 etliche predigen zwar Christus auch aus Neid und Streitsucht, andere aber aus guter Gesinnung: 16 diese aus Liebe, weil sie wissen, daß ich zur Verteidigung des Evangeliums bestimmt bin;