1 Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben: 2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, 4 Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, 5 Mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az első naptól fogva mind ez ideig; 6 Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig: 7 Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben. 8 Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében. 9 És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; 10 Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; 11 Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására. 12 Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy az én dolgaim inkább előmenetelére lőnek az evangyéliomnak; 13 Annyira, hogy a Krisztusban híressé lett az én fogságom a testőrség egész házában és minden mások előtt; 14 És többen az Úrban való atyafiak közül bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az ígét. 15 Némelyek ugyan irígységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust. 16 Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik; 17 De mások szeretetből, tudván, hogy én az evangyéliomnak oltalmazására rendeltettem.

1. Pál és Timótheus, Krisztus Jézus szolgái, az összes szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal együtt: 2. kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3. Hálát adok az én Istenemnek minden rólatok való emlékezésemben, 4. és mindenkor minden könyörgésemben mindnyájatokért nagy örömmel könyörgök, 5. mivel az első naptól fogva mindezideig részt vettetek az evangéliom hirdetésében. 6. Meg vagyok győződve arról, hogy aki a jó dolgot elkezdte bennetek, elvégzi a Krisztus Jézus napjáig; 7. aminthogy helyes, hogy így gondolkodjam mindnyájatok felől, mert a szívemben hordalak titeket, mint akik mind fogságomban, mind az evangélium oltalmazásában és megerősítésében mindnyájan részestársaim vagytok a nekem adott kegyelemben. 8. Mert Isten a tanúm, menynyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével. 9. És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden megértésben; 10. hogy megítélhessétek, mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztus napjára, 11. mint akik teljesek vagytok az igazság gyümölcsével, amelyet Jézus Krisztus ad az Isten dicsőségére és magasztalására. 12. Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy amik rajtam estek, azok inkább előmenetelére szolgáltak az evangéliomnak, 13. annyira, hogy ismeretessé lett a császár egész udvarában és mindenki más előtt, hogy én Krisztusért vagyok fogoly, 14. úgyhogy többen az Úrban való atyafiak közül az én fogságomból bizalmat merítettek és nagyobb bátorsággal merészelik félelem nélkül szólani az Isten igéjét. 15. Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust. 16. Némelyek szeretetből hirdetik, mert tudják, hogy én az evangéliom oltalmazására vagyok rendelve, 17. de mások versengésből hirdetik Krisztust, nem tiszta lélekkel, és úgy vélik, hogy ezzel fogságomban nekem szomorúságot okoznak.