1 Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben: 2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, 4 Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, 5 Mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az első naptól fogva mind ez ideig; 6 Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig: 7 Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben. 8 Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében. 9 És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; 10 Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; 11 Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására. 12 Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy az én dolgaim inkább előmenetelére lőnek az evangyéliomnak; 13 Annyira, hogy a Krisztusban híressé lett az én fogságom a testőrség egész házában és minden mások előtt; 14 És többen az Úrban való atyafiak közül bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az ígét. 15 Némelyek ugyan irígységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust. 16 Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik; 17 De mások szeretetből, tudván, hogy én az evangyéliomnak oltalmazására rendeltettem. 18 Mert mit mondjak? csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok.

1 Paul and Timotheus, the servants of Jesus Christ, to all the saints in Christ Jesus which are at Philippi, with the bishops and deacons: 2 Grace be unto you, and peace, from God our Father, and from the Lord Jesus Christ. 3 I thank my God upon every remembrance of you, 4 Always in every prayer of mine for you all making request with joy, 5 For your fellowship in the gospel from the first day until now; 6 Being confident of this very thing, that he which hath begun a good work in you will perform it until the day of Jesus Christ: 7 Even as it is meet for me to think this of you all, because I have you in my heart; inasmuch as both in my bonds, and in the defence and confirmation of the gospel, ye all are partakers of my grace. 8 For God is my record, how greatly I long after you all in the bowels of Jesus Christ. 9 And this I pray, that your love may abound yet more and more in knowledge and in all judgment; 10 That ye may approve things that are excellent; that ye may be sincere and without offence till the day of Christ. 11 Being filled with the fruits of righteousness, which are by Jesus Christ, unto the glory and praise of God. 12 But I would ye should understand, brethren, that the things which happened unto me have fallen out rather unto the furtherance of the gospel; 13 So that my bonds in Christ are manifest in all the palace, and in all other places; 14 And many of the brethren in the Lord, waxing confident by my bonds, are much more bold to speak the word without fear. 15 Some indeed preach Christ even of envy and strife; and some also of good will: 16 The one preach Christ of contention, not sincerely, supposing to add affliction to my bonds: 17 But the other of love, knowing that I am set for the defence of the gospel. 18 What then? notwithstanding, every way, whether in pretence, or in truth, Christ is preached; and I therein do rejoice, yea, and will rejoice.