1. Pál és Timótheus, Krisztus Jézus szolgái, az összes szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal együtt: 2. Kegyelem nektek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3. Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor emlékezem rólatok, 4. és nagy örömmel könyörgök mindnyájatokért, 5. mivel az első naptól fogva mindezidáig közösségetek volt az evangélium hirdetésében. 6. Meg vagyok győződve arról, hogy aki e jó dolgot elkezdte bennetek, elvégzi a Krisztus Jézus (visszajövetelének) napjáig. 7. Így kell gondolkodnom mindnyájatok felől, mert szívemen hordalak titeket, mint akik mind fogságomban, mind az evangélium oltalmazásában és megerősítésében mindnyájan részestársaim vagytok a kegyelemben. 8. Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével. 9. És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden jó tapasztalatban; 10. hogy megítélhessétek, mi a rossz, és mi a jó, hogy legyetek tiszták és feddhetetlenek a Krisztus napjára, 11. teljesek az igazság gyümölcsével, a Jézus Krisztus által az Isten dicsőségére és magasztalására. 12. Tudtotokra akarom adni atyámfiai, hogy ami rajtam esett, inkább előmenetelére szolgált az evangéliumnak. 13. Először is ismeretessé lett a császár egész udvarában és mindenki más előtt, hogy én a Krisztusért vagyok fogoly. 14. Azután többen az Úrban való atyafiak közül az én fogságomból bizalmat merítettek, és nagyobb bátorsággal, félelem nélkül merészelik szólani az Isten igéjét. 15. Némelyek ugyan féltékenységből és versengésből, de mások tiszta jóakaratból hirdetik a Krisztust. 16. Némelyek irántam való szeretetből hirdetik, mert tudják, hogy én az evangélium oltalmazására vagyok rendelve, 17. de mások versengésből hirdetik a Krisztust, nem tiszta lélekkel, mert úgy vélik, hogy fogságomat ezzel még nehezebbé teszik.

1 Paulus und Timotheus, Knechte Jesu Christi, an alle Heiligen in Christus Jesus, die in Philippi sind, samt den Aufsehern und Dienern: 2 Gnade sei mit euch und Friede von Gott, unsrem Vater und dem Herrn Jesus Christus! 3 Ich danke meinem Gott, so oft ich euer gedenke, 4 allezeit, in jedem Gebet für euch alle, indem ich das Gebet mit Freuden tue 5 wegen eurer Gemeinschaft am Evangelium vom ersten Tage an bis jetzt, 6 und weil ich davon überzeugt bin, daß der, welcher in euch ein gutes Werk angefangen hat, es auch vollenden wird bis auf den Tag Jesu Christi. 7 Es ist ja nur billig, daß ich so von euch allen denke, weil ich euch im Herzen trage, sowohl in meinen Banden als auch bei der Verteidigung und Bekräftigung des Evangeliums, damit ihr alle mit mir der Gnade teilhaftig seid. 8 Denn Gott ist mein Zeuge, wie mich nach euch allen verlangt in der herzlichen Liebe Jesu Christi. 9 Und um das bitte ich, daß eure Liebe noch mehr und mehr reich werde an Erkenntnis und allem Empfindungsvermögen, 10 damit ihr zu prüfen vermöget, worauf es ankommt, so daß ihr lauter und unanstößig seid auf den Tag Jesu Christi, 11 erfüllt mit Frucht der Gerechtigkeit, die durch Jesus Christus gewirkt wird zur Ehre und zum Lobe Gottes. 12 Ich will aber, Brüder, daß ihr wisset, wie alles, was mir begegnet ist, nur mehr zur Förderung des Evangeliums ausgeschlagen hat 13 so daß in der ganzen kaiserlichen Kaserne und bei den übrigen allen bekannt geworden ist, daß ich um Christi willen gebunden bin, 14 und daß die Mehrzahl der Brüder im Herrn, durch meine Bande ermutigt, es desto kühner wagen, das Wort Gottes zu reden ohne Furcht; 15 etliche predigen zwar Christus auch aus Neid und Streitsucht, andere aber aus guter Gesinnung: 16 diese aus Liebe, weil sie wissen, daß ich zur Verteidigung des Evangeliums bestimmt bin; 17 jene aber, die es aus Parteisucht tun, verkündigen Christus nicht lauter, da sie beabsichtigen, meinen Banden noch Trübsal hinzuzufügen.