1. Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik vették lámpásukat és kimentek a vőlegény elé. 2. Öt pedig közülök balga volt és öt eszes. 3. Mert mikor a balgák vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat: 4. az eszesek pedig lámpásukkal együtt olajat is vittek edényeikben. 5. Mikor pedig a vőlegény késett, mindnyájan elszunnyadtak és aludtak. 6. Éjféltájban aztán kiáltás hangzott: Itt a vőlegény! Jöjjetek eléje! 7. Akkor felkeltek a szüzek mindnyájan és elkészítették lámpásaikat. 8. A balgák pedig így szóltak az eszesekhez: Adjatok nekünk a ti. olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. 9. Az eszesek azonban így válaszoltak: Nem lehet, mert nem lesz elég sem nekünk, sem nektek. Menjetek inkább a kereskedőkhöz és vegyetek magatoknak. 10. De míg azok odajártak vásárolni, megérkezett a vő legény és akik készen voltak, bementek vele együtt a menyegzőbe. Azután az ajtót bezárták. 11. Később pedig megjött a többi szűz is és ezt mondták: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! 12. Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. 13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az Ember Fia eljön. 14. Mert éppen úgy van az, mint mikor egy ember, aki útra akart kelni, előhívatta szolgáit és vagyonát átadta nekik. 15. Így adott az egyiknek öt talentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek a képessége szerint; és útra kelt. 16. Az, aki az öt talentomot kapta, azonnal elment és kereskedett azokkal, úgyhogy szerzett másik öt talentomot. 17. Ugyanígy, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. 18. Aki pedig az egyet kapta, elment, elásta azt a földbe és elrejtette ura pénzét. 19. Sok idő múlva azután megérkezett a szolgák ura és elszámoltatta őket. 20. Ekkor előjött az, aki az öt talentomot kapta, hozott másik öt talentomot és ezt mondta: Uram, te öt talentomot adtál nekem: íme én másik öt talentomot nyertem. 21. Az ő ura pedig azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám; hű voltál a kevesen, ezután sokat bízok rád, menj be a te uradnak örömébe!

22. Odament az is, aki. a két talentomot kapta és ezt mondta: Uram, te két talentomot adtál nekem; íme én másik két talentomot nyertem. 23. Szólott neki az ő ura: Jól van, jó és hű szolgám; hű voltál a kevesen, ezután sokat bízok rád; menj be a te uradnak örömébe! 24. Azután előjött az is, aki az egy talentomot kapta és azt mondta: Uram, én tudtam, hogy kemény ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is gyűjtesz, ahol nem szórtál. 25. Ezért féltemben elmentem, elástam a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied. 26. Ám az ő ura így válaszolt neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem és ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. 27. Azért pénzemet a pénzváltókhoz kellett volna adnod, hogy mikor megérkezem, nyereséggel kapjam vissza a magamét. 28. Vegyétek el azért tőle a talentomot és adjátok annak, akinek tíz talentoma van. 29. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, úgyhogy bővölködni fog; attól pedig, akinek nincs, még amije van, az is elvétetik. 30. A haszontalan szolgát pedig vessétek a külső sötétségre: ott lesz sírás és fogcsikorgatás. 31. Mikor pedig eljön az Ember Fia az ő dicsőségében és vele mind a szent angyalok, akkor majd beül az ő dicsőségének királyi székébe 32. és odagyűlnek eléje mind a népek és elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33. És a juhokat a jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. 34. Akkor szól a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely elkészíttetett számotokra a világ teremtése óta. 35. Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok; 36. mezítelen voltam és felruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok; fogoly voltam és eljöttetek hozzám. 37. Akkor majd felelnek neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjúhozni, hogy innod adtunk volna? 38. És mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna téged? vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39. Mikor láttunk téged betegnek vagy fogolynak, hogy elmentünk volna hozzád?