1 Azt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek ezeket a lázadó fiakat, akik elpártolnak tőlem! Terveket szőnek, de nem tanácsom szerint, szövetséget kötnek, de nem Szellemem által! Csak bűneiket szaporítják még ezzel is. 2 Lemennek Egyiptomba, de prófétámat fel sem keresik, tanácsomat meg sem kérdezik. A fáraótól kérnek védelmet, Egyiptom árnyékába menekülnek. 3 Ezért a fáraó védelmében csalódni fognak, Egyiptom árnyéka csak megaláztatást hoz nekik. 4 Júda vezetői Cóánba mentek, követei egészen Hánészig jutottak, 5 mégis mind csalódni fognak, mert olyan népben bíztak, amely nem tud segíteni. Abban reménykednek, aki semmit sem használ nekik, csak szégyent és gyalázatot hoz rájuk.” 6 Az Örökkévaló súlyos kijelentése Júda követeiről: Viszik súlyos terhüket a déli sivatagban. Kincsekkel és drágaságokkal rakták meg a tevéket és szamarakat. Keresztülmennek a nyomorúság és szenvedés földjén, a vadállatok veszélyes földjén, oroszlánok és mérges kígyók között. Viszik ajándékaikat a népnek, amely nem tud rajtuk segíteni. 7 Bizony, segítségük egy fabatkát sem ér! Ezért nevezem Egyiptomot így: „Nagyszájú, de csak üldögél tehetetlen.” 8 „Te pedig, jegyezd fel ezt! Írd könyvtekercsbe, hogy megmaradjon a következő időkre, fennmaradjon örökre! 9 Írd fel, hogy lázadó ez a nép, hűtlen fiak, nem akarnak az Örökkévaló tanítására hallgatni! 10 Azt mondják a látóknak: »Ne lássatok!« A prófétáknak: »Ne prófétáljatok igazat, inkább kedvünkre valót, hízelgőt! Prófétáljatok sima beszéddel, ámítsatok csalárdsággal! 11 Hagyjátok már abba, eleget hallottuk már! Ne emlegessétek örökké Izráel Szentjét!« 12 Ezért hát ezt üzeni nektek Izráel Szentje: „Mivel szavaimat nem tisztelitek, inkább hisztek a hazugságnak, és abban bíztok, aki becsap és nyomorgat titeket, 13 ezért bűneitek miatt úgy jártok, mint a megrepedt fal, amely már összedőlni készül, de egy nap majd leomlik hirtelen-váratlan.

14 Egy pillanat alatt összetörik, mint a cserépkorsó, amelyet gazdája haragjában a földhöz csapott, ízzé-porrá zúzott úgy, hogy cserepeivel már sem tüzet nem vihet senki a tűzhelyről, sem vizet nem meríthet a ciszternából.” 15 Ezért hát azt mondja nektek az Örökkévaló Isten, Izráel Szentje: „Ha visszatértek hozzám, ha bennem megpihentek: megmenekültök. Ha bíztok bennem és nem aggódtok, ha belső békétek és nyugalmatok megőrzitek: erőt adok nektek. De nektek nem kellett ez a menedék! 16 Nem! Inkább azt mondtátok: »Lóra ülünk, elvágtatunk, gyors paripán menekülünk!« Hát majd vágtattok is üldözőitek előtt, menekültök előlük, de hiába, mert lovaik gyorsabbak lesznek! 17 Mikor egyikük rátok kiált, ezren menekültök! Ha öten fenyegetnek, mind elfuttok előlük. Nem marad más utánatok, csak egy magányos jelfa a hegycsúcson, csupán egyetlen zászló a dombtetőn.” 18 Még vár az Örökkévaló, hogy könyörülhessen rajtatok, s majd fölkel, hogy megvigasztaljon titeket, mert az ítélet Istene az Örökkévaló! Áldottak, akik bizalommal és reménységgel várják őt! 19 Ezért hát Sion népe, Jeruzsálem lakosai, ne sírjatok! Meghallja az Örökkévaló segély-kiáltásotokat, s válaszul biztosan megkönyörül rajtatok. Soha többé nem kell sírnotok! 20 Bár egy ideig az Úr a nyomorúság kenyerével etet, és a szenvedés vizével itat benneteket, de nem lesz ez mindig így! Mert Tanítód nem lesz többé rejtve előtted, te pedig meglátod őt, és rászegzed tekinteted! 21 Ha letérsz az útról, ha jobbra vagy balra elhajolsz, füled meghallja a mögötted szóló hangot: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” 22 Akkor megutálod ezüstözött bálványaidat, megundorodsz aranyozott szobraidtól, mint mocskos rongyot, szemétre hajítod őket, és rákiáltasz: „Ki innen!” 23 Akkor az Örökkévaló esőt ad vetésedre, áldott esőt vetőmagodra, s a föld gazdagon terem. Kenyered tápláló lesz és bőséges, még jószágaid is dúsfüvű, tágas mezőn legelnek. 24 Igavonó ökreid és teherhordó szamaraid megtisztított, sózott abrakot kapnak. 25 A hegyeken és dombokon mindenfelé bővizű folyók és patakok folynak a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak.