1 Nézzétek azokat, akik Egyiptomba mennek segítségért, és a lovak erejében reménykednek! Akik a harci szekerek sokaságában, meg az erős egyiptomi lovasságban bíznak. Akik nem Izráel Szentjétől várják a szabadítást, s nem az Örökkévalót keresik. 2 Pedig az Örökkévalónál van a bölcsesség, és veszedelmet hoz rájuk, szavát nem vonja vissza! Bizony, felkel az Örökkévaló a gonoszok nemzedéke ellen, és rátámad azokra, akik segítik a vétkezőket. 3 Hiszen az egyiptomiak, nem istenek, csak emberek! Lovaik csak hús-vér állatok, nem szellemek! Mikor az Örökkévaló kinyújtja karját, és lesújt rájuk, elhullanak mind a segítők, mind, akiket segítenek! Elvesznek mindketten véglegesen. 4 Az Örökkévaló mondta ezt nekem: „Mikor az oroszlán, vagy a kölyke zsákmányt ejt, s ordítva megáll a préda fölött, hiába veszik körül a pásztorok, nem ijed meg a hangjuktól. Hiába lármáznak a pásztorok, nem fut el prédája mellől.” Így lesz az Örökkévaló, a Seregek Ura is, mikor leszáll a Sion hegyére, hogy harcoljon, mikor leszáll a város dombjaira. 5 Mint a fészke fölött repdeső madár, megvédi az Örökkévaló, a Seregek Ura Jeruzsálemet! Bizony, megoltalmazza, sőt megszabadítja, megmenti és megkíméli. 6 Izráel népe, fordulj vissza, jöjj vissza ahhoz, aki ellen fellázadtál! 7 Akkor majd mind elhajítjátok ezüst- és arany-bálványaitokat, melyeket saját kezetekkel formáltatok, hogy bűnbe vigyenek titeket. 8 Elesik akkor Asszíria a kardcsapás alatt, de nem ember kardjától, fegyver emészti meg, de nem emberé. Menekül e kard elől, de hiába, válogatott harcosai fogságba esnek, rabszolgasorba kerülnek. 9 Asszíria kősziklája ijedten menekül, vezérei rémülten elfutnak, még zászlóikat is hátrahagyják. Ezt mondja az Örökkévaló, kinek tüze Sionban lobog, s kemencéje Jeruzsálemben lángol.