1 Amikor Ráchel látta, hogy ő meddő, féltékeny lett a nővérére. Azt mondta a férjének: »Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!« 2 Jákob ezért megharagudott rá, és azt felelte: »Hát én vagyok az Isten, aki megtagadta tőled méhed gyümölcsét?« 3 Erre Ráchel így szól: »Itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá! Szüljön ő a térdemen, és legyenek fiaim általa!« 4 Feleségül adta tehát neki Bilhát, aki, 5 miután a férfi bement hozzá, fogant, és fiút szült. 6 Ráchel ekkor azt mondta: »Igazságot szolgáltatott nekem Isten! Meghallgatta szavamat, és fiút adott nekem!« Ezért elnevezte Dánnak. 7 Aztán ismét fogant Bilha, Ráchel szolgálója, és szült Jákobnak egy másik fiút. 8 Ráchel erre azt mondta: »Az Úr harcát vívtam a nénémmel, és győztem!« Elnevezte tehát Naftalinak. 9 Amikor Lea látta, hogy ő nem szül, odaadta a férjének szolgálóját, Zelfát. 10 Amikor az fogant és fiút szült, 11 így szólt: »Szerencsére!« Elnevezte tehát Gádnak. 12 Másikat is szült Zelfa, 13 s ekkor Lea azt mondta: »Ő a boldogságomra szolgál, mert boldognak mondanak engem az asszonyok!« Ezért elnevezte Ásernek. 14 Amikor Rúben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráchel azt mondta neki: »Adj nekem fiad mandragórájából!« 15 Az így felelt: »Kevésnek találod, hogy a férjemet elvetted tőlem, még a fiam mandragóráját is elvennéd?« Ráchel erre azt mondta: »Veled alhat ma éjjel a fiad mandragórájáért!« 16 Amikor aztán Jákob estefelé megjött a mezőről, Lea kiment elé, és így szólt: »Hozzám kell bejönnöd, mert bérbe vettelek a fiam mandragórájáért.« Vele aludt tehát azon az éjszakán. 17 Isten pedig meghallgatta könyörgését. Fogant, megszülte az ötödik fiút, 18 és azt mondta: »Megadta Isten a béremet, mert odaadtam szolgálómat az uramnak!« – Elnevezte tehát Isszakárnak. 19 Lea azután megint fogant, megszülte Jákobnak a hatodik fiút,

20 és azt mondta: »Jó ajándékkal ajándékozott meg engem Isten: ezután is velem lesz az uram, mivel hat fiút szültem neki.« Ezért elnevezte a fiát Zebulonnak. 21 Ezután egy lányt szült, név szerint Dínát. 22 Az Úr azonban megemlékezett Ráchelről is: meghallgatta őt, és megnyitotta a méhét. 23 Fogant tehát, fiút szült, és azt mondta: »Elvette Isten a gyalázatomat.« – 24 Elnevezte a gyermeket Józsefnek, mondván: »Adjon hozzá az Úr egy másik fiút is nekem.« 25 József születése után Jákob így szólt Lábánhoz: »Bocsáss el engem, hadd térjek vissza hazámba és földemre! 26 Add ide feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hadd menjek! Hiszen ismered a szolgálat feltételeit, amellyel szolgáltam neked.« 27 Lábán azt mondta neki: »Bárcsak kegyelmet találnék a szemedben! Jóslatból tudom, hogy miattad áldott meg engem az Isten. 28 Határozd meg béredet, amelyet adnom kell neked!« 29 Erre ő így felelt: »Tudod, hogyan szolgáltam neked, és mennyire gyarapodott jószágod a kezemben. 30 Alig volt valamid, mielőtt hozzád jöttem, s most pedig gazdaggá lettél, mert megáldott az Úr téged a lábam nyomában. De mikor gondoskodhatok már végre a magam házáról is?« 31 Lábán erre megkérdezte: »Mit adjak hát neked?« Ő azt válaszolta: »Semmit, hanem csak tedd meg, amit kérek, akkor megint legeltetem és őrzöm juhaidat. 32 Ma körüljárom minden nyájadat. Különíts el minden tarka- és pettyes szőrű juhot! Ha aztán lesz a juhok között fekete, a kecskék között pedig pettyes vagy tarka, legyen az az én bérem. 33 A becsületemmel felelek azért, hogy ezentúl, amikor eljössz, meglátod a béremet. Mindaz ugyanis, ami nem lesz tarka vagy pettyes a kecskék között, vagy fekete a juhok között, lopásról vádoljon engem!« 34 Azt mondta erre Lábán: »Szívesen elfogadom, amit kívánsz!« 35 Még aznap el is különítette a csíkos és a foltos bakokat, és minden tarka és foltos kecskét mindattól, ami fehér volt, és minden feketeszőrű juhot. Átadta azokat a fiai kezébe, 36 és háromnapi járóföld távolságot hagyott maga és Jákob között, aki Lábán többi nyáját legeltette.