1 Mikor kiírtja az Úr, a te Istened a nemzeteket, akiknek földjét néked adja az Úr, a te Istened, és bírni fogod őket, és lakozol az ő városaikban és az ő házaikban: 2 Válassz ki magadnak három várost a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy örököljed azt. 3 Készítsd meg magadnak az utat azokhoz, és osszad három részre a te országod határát, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül; azok arra valók legyenek, hogy minden gyilkos oda meneküljön. 4 Ez pedig a gyilkos törvénye, aki oda menekül, hogy élve maradjon: Aki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlöli vala azt azelőtt; 5 Aki például elmegy az ő felebarátjával az erdőre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyeléről, és úgy találja az ő felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon. 6 Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi az ő szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú leend, és agyon üti őt, holott nem méltó a halálra, mivel azelőtt nem gyűlölte azt. 7 Azért én parancsolom néked, mondván: Három várost válassz magadnak. 8 Ha pedig az Úr, a te Istened kiterjeszti a te határodat, amint megesküdt a te atyáidnak, és néked adja mind az egész földet, amelynek megadását megígérte volt a te atyáidnak; 9 (Hogyha megtartod mind e parancsolatot, megtévén azt, amit én ma parancsolok néked, tudniillik, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és járj az ő utain minden időben): akkor e háromhoz szerezz még három várost. 10 Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad. 11 De hogyha lesz valaki, aki gyűlöli az ő felebarátját, és meglesi azt, és reá támad és úgy üti meg, hogy meghal, és bemenekül valamelyikbe e városok közül: 12 Akkor az ő városának vénei küldjenek embereket, és vonják ki azt onnét, és adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon. 13 Ne nézz reá szánalommal, hanem tisztítsd ki az ártatlan vérontást Izráelből, hogy jól legyen dolgod.

14 A te felebarátodnak határát el ne told, amely határt az ősök vetettek a te örökségedben, amelyet örökölni fogsz azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy bírjad azt. 15 Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog. 16 Ha valaki ellen gonosz tanú áll elő, hogy pártütéssel vádolja őt: 17 Akkor álljon az a két ember, akiknek ilyen perök van, az Úr elé, a papok és a bírák elé, akik abban az időben lesznek; 18 És a bírák vizsgálják meg jól a dolgot, és ha hazug tanú lesz a tanú, aki hazugságot szólott az ő atyjafia ellen: 19 Úgy cselekedjetek azzal, amint ő szándékozott cselekedni az ő atyjafiával. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt; 20 Hogy akik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne cselekedjenek te közötted ilyen gonosz dolgot. 21 Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.