1 Mikor pedig felvitte az Úr Illyést a forgószélben az égbe, az így volt. Mikor elment Illyés és Elisa Gilgálból, 2 azt mondta Illyés Elisának: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem Bétélig küldött; de Elisa azt mondta: Él az Úr és él a te lelked, hogy nem hagylak el téged; és lementek Bétélbe. 3 Akkor kimentek a prófétafiak, akik Bétélben voltak, Elisához, és azt mondták neki: Tudod-e, hogy ma az Úr elveszi uradat fejed fölül? És azt mondta: Én is tudom, hallgassatok. 4 Megint azt mondta neki Illyés: Elisa, maradj itt kérlek, mert az Úr engem Jerikóba küldött; de az azt mondta: Él az Úr, és él a te lelked, hogy nem hagylak el téged; és bementek Jerikóba. 5 Akkor odaléptek a prófétafiak, akik Jerikóban voltak, Elisához, és azt mondták neki: Tudod-e, hogy ma az Úr elveszi uradat fejed fölül? És azt mondta: Én is tudom, hallgassatok. 6 Megint azt mondta neki Illyés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordánhoz küldött; de az azt mondta: Él az Úr és él a te lelked, hogy nem hagylak el téged; és elmentek mind a ketten. 7 A prófétafiak közül is elment ötven ember, de megálltak távol messze; ők ketten pedig a Jordánnál álltak meg. 8 És fogta Illyés a köpenyét, összegöngyölte és megütötte a vizet; erre a víz elvált kétfelé, és mind a ketten átmentek szárazon. 9 És mikor átmentek, azt mondta Illyés Elisának: Kérj, mit tegyek neked, mielőtt elvétetem tőled? Elisa pedig azt mondta: Jusson nekem, kérlek, két rész a benned lévő szellemből. 10 Erre azt mondta: Nehéz dolgot kértél: ha látod, mikor elvétetem tőled, legyen úgy; ha nem, nem lesz meg. 11 Amint ők így mendegéltek folyton beszélgetve, hát ihol egy tűz-szekér és tűz-lovak, melyek elválasztották őket egymástól; és Illyés a forgószélben felment az égbe. 12 Elisa pedig, mikor ezt látta, hát felkiáltott: Atyám, atyám, Izráel szekérhada és lovagjai! És mikor már nem látta őt, megragadta ruháit, és két darabba hasította azokat. 13 Akkor felemelte Illyés köpenyét, mely leesett róla; aztán visszatért, és megállt a Jordán partján.

14 Majd fogta az Illyés köpenyét, mely leesett róla, megütötte a vizet és azt mondta: Hol van az Úr, Illyés Istene? És neki is, mikor megütötte a vizet, elvált kétfelé, mire Elisa keresztülment. 15 Mikor meglátták őt a próféták, akik távol Jerikóban voltak, azt mondták: Illyés lelke Elisára szállt; és elébe mentek és földre borultak előtte. 16 De mikor azt mondták neki: Íme van a te szolgáiddal ötven ember, derék emberek, hadd menjenek el és kutassák uradat, hátha felvette őt az Úr lelke és valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe vetette; akkor azt mondta: Ne küldjetek. 17 Mikor azonban már az unalomig unszolták őt, akkor azt mondta: Küldjetek; el is küldtek ötven embert, akik három nap kutatták, de nem találták őt. 18 Mikor aztán visszatértek hozzá, éppen Jerikóban lakott; azt mondta nekik: Ugye mondtam nektek, ne menjetek? 19 Egyszer azt mondták a város emberei Elisának: Íme, kérlek, a város fekvése jó, mint uram láthatja; de a víz rossz, és a vidéken elvetélések vannak. 20 Akkor azt mondta: Hozzatok nekem egy új csészét, és tegyetek bele sót; és vittek neki. 21 Azzal kiment a víz forrásához, sót vetett bele és azt mondta: Így mondta az úr: Meggyógyítottam ezt a vizet, nem lesz innét többé halál, sem elvetélés. 22 És meggyógyult a víz mind e mai napig Elisa szavára, melyet szólt. 23 Onnét pedig felment Bétélbe; és mikor éppen felfelé ment az úton, kisfiúk jöttek ki a városból és csúfolták őt, és azt mondták neki: Jöjj fel kopasz, jöjj fel kopasz! 24 Erre hátrafordult, és mikor meglátta őket, megátkozta őket az Úr nevében; mire két medve jött ki az erdőből, és széttépett közülük negyvenkét gyermeket. 25 Onnét aztán elment a Kármel hegyére; onnét pedig visszatért Samáriába.