1. Ezt mondja az Úr: Menj le Júda királyának palotájába, és hirdesd ott ezt az üzenetet: 2. Halld az Úr szavát, Júda királya, te, aki Dávid trónján ülsz, s veled együtt szolgáid és néped is, akik átmennek ezeken a kapukon! 3. Ezt mondja az Úr: Hozzatok igazságos ítéletet; szabadítsátok ki a nyomorgatottat nyomorgatója kezéből; az idegent, az árvát és az özvegyet ne nyomjátok el, óvakodjatok az erőszaktól, s ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen. 4. Mert ha valóban engedelmeskedtek ennek a parancsnak, akkor Dávid trónján ülő királyok fognak bemenni e palota kapuin szekereken és lovakon, ők, szolgáik és népük. 5. De ha nem hallgattok ezekre a szavakra, akkor saját magamra esküszöm - mondja az Úr -, hogy rommá lesz ez a ház. 6. Igen, ezt mondja az Úr Júda királyi házáról: Olyan voltál nekem, mint Gileád; mint a Libanon csúcsa, mégis pusztasággá teszlek, lakatlan várossá. 7. Felavatom ellened azokat, akik fejszével a kezükben lerombolnak; kivágják majd nemes cédrusaidat, s tűzre vetik őket. 8. Majd amikor a népek seregei végigvonulnak ezen a városon, ezt fogják kérdezni egymástól: Miért tette ezt az Úr ezzel a nagy várossal? 9. Erre így válaszolnak nekik: Mert megszegték az Úrnak, az ő Istenüknek szövetségét, s más isteneket imádtak, azoknak szolgáltak. 10. Ne sirassátok, aki már meghalt, ne gyászoljátok! Inkább azt sirassátok keservesen sírva, aki eltávozott, s nem tér többé vissza, és nem látja meg többé szülőföldjét. 11. Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jozija fiáról, Júda királyáról, aki atyját, Joziját követte a trónon, s el kellett hagynia ezt a helyet: Nem tér többé ide vissza, 12. mert azon a helyen fog meghalni, ahová elhurcolták, és ezt a földet nem látja többé. 13. Jaj annak, aki házát igazságtalansággal, felső termeit jogtalansággal építi. Aki embertársával ingyen dolgoztat, és nem fizeti meg a bérét. 14. Így szól: "Gyönyörű palotát építek magamnak, kellemes, tágas termeket." Ablakokat vágat rajta, cédrusfával borítja be és vörösre festi.

15. Abból áll a királyságod, hogy cédrusfából való épülettel versenyezz másokkal? Apád is evett és ivott, akárcsak te, de azért az igazságra és a jogra is gondja volt, jól is ment a sora. 16. Törődött a szegény és a nyomorult ügyével, azért minden rendjén ment. Vajon nem ezt jelenti-e ismerni engem? - mondja az Úr. 17. Ám a te szemed és a te szíved csak arra ügyel, hogy a magad hasznát hajszold, hogy ártatlan vért onts, meg az erőszakra és az elnyomásra. 18. Ezért ezt mondja az Úr Jojákimról, Jozija fiáról, Júda királyáról: Jaj annak az embernek! Ne sirassátok így kiáltozva: "Jaj, testvérem! Jaj, nővérem!" Ne gyászoljátok így siránkozva: "Jaj, uram! Jaj, felség!" 19. Mert úgy temetik el, mint a szamarat: Kivonszolják és kidobják Jeruzsálem kapuin kívül. 20. Menj fel a Libanonra és ordíts, hallasd hangos jajszavad Básánban, üvölts az Abarim csúcsáról, mert a barátaid mind elpusztultak! 21. Beszéltem neked, amikor még jól ment a sorod, de te azt mondtad: "Nem hallgatok rád." Ez a te szokásod ifjúkorod óta, hogy nem hallgatsz a szavamra. 22. Minden pásztorodat elfújja a szél más legelőkre; barátaid is fogságba mennek. Akkor majd szégyenkezhetsz és pirulhatsz, minden gonoszságod miatt. 23. Te, aki a Libanonon lakol, és a cédrusokon raktál fészket: hogy fogsz majd ordítani, amikor utolérnek a fájdalmak, a rémület, mint a vajúdó asszonyt. 24. Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr: Ha Jojakimnak, Júda királyának a fia, Jechonja pecsétgyűrű volna is a jobbomon, onnan is lerántanám. 25. Azok kezére adlak, akik életedre törnek; azok kezére, akiktől annyira félsz: Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezére, a kaldeusok kezére. 26. Téged is, szülőanyádat is idegen országba küldelek; nem ott születtetek, de ott haltok meg mind a ketten. 27. Igen, abba az országba, amelybe vissza szeretnének térni, nem fognak többé visszatérni. 28. Vajon silány, törött edény ez a férfi, ez a Jechonja? Olyan edény, amelyben senki se találja kedvét? Miért vetették hát el őt és nemzetségét, s miért hurcolták el őket olyan országba, amelyet nem ismertek? 29. Ország, ország, ország, halld az Úr szavát!