1. Pál és Timóteus, Jézus Krisztusnak szolgái, a Jézus Krisztus Filippiben lévő összes szentjeinek a püspökökkel és a diakonokkal együtt. 2. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3. Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor reátok gondolok, 4. pedig én mindenkor minden imádságomban örvendő szívvel könyörgök értetek mindnyájatokért, 5. mert ti kezdettől fogva mind máig kivettétek részeteket az evangéliom közös munkájából. 6. Szentül hiszem azt is, hogy aki elkezdte e jó munkát bennetek, be is végzi a Jézus Krisztusnak napjáig. 7. Rendjén is van nálam, hogy így gondolkodjam mindnyájatokról, mert titeket a szívembe zártalak, hisz ti az én fogságomban épp úgy, mint az evangéliomnak megvédelmezésében és megerősítésében a kegyelem osztályos társai vagytok mindnyájan. 8. Isten a tanúja, mely igazán vágyódom mindnyájatok után Jézus Krisztus szerelmével. 9. S éppen azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban és jobban bővölködjék az ismeretben és a teljes megértésben, 10. hogy különbséget tudjatok tenni a jó és a rossz között és tiszták s kifogástalanok legyetek a Krisztus napján, 11. betelve a Jézus Krisztus által szerzett igazságnak gyümölcsével Isten dicsőségére és dicséretére. 12. Tudtotokra óhajtom adni testvérek, hogy az én körülményeim az evangéliomnak inkább javára szolgáltak, 13. amennyiben nyilvánvaló lett az egész őrségen s minden más körben is, hogy Krisztusért hordom bilincsemet, 14. a hívő testvérek nagyobb része pedig bilincsemből merítve a bátorságot, még elszántabban, félelem nélkül hirdeti az Isten igéjét. 15. Vannak ugyan köztük, akiket irigység és pártoskodás, de vannak, akiket jó szándék indit a Krisztus hirdetésére. 16. Ezeket a szeretet sarkalja, tudván, hogy én az evangéliom védelmezésére vagyok kirendelve; 17. viszont azok a pártos lelkűek, hirdetik a Krisztust, de nem tiszta szívvel, hanem azzal a célzattal, hogy keservesebbé tegyék fogságomat.

1. Pál és Timótheus, Krisztus Jézus szolgái, az összes szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal együtt: 2. kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3. Hálát adok az én Istenemnek minden rólatok való emlékezésemben, 4. és mindenkor minden könyörgésemben mindnyájatokért nagy örömmel könyörgök, 5. mivel az első naptól fogva mindezideig részt vettetek az evangéliom hirdetésében. 6. Meg vagyok győződve arról, hogy aki a jó dolgot elkezdte bennetek, elvégzi a Krisztus Jézus napjáig; 7. aminthogy helyes, hogy így gondolkodjam mindnyájatok felől, mert a szívemben hordalak titeket, mint akik mind fogságomban, mind az evangélium oltalmazásában és megerősítésében mindnyájan részestársaim vagytok a nekem adott kegyelemben. 8. Mert Isten a tanúm, menynyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével. 9. És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden megértésben; 10. hogy megítélhessétek, mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztus napjára, 11. mint akik teljesek vagytok az igazság gyümölcsével, amelyet Jézus Krisztus ad az Isten dicsőségére és magasztalására. 12. Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy amik rajtam estek, azok inkább előmenetelére szolgáltak az evangéliomnak, 13. annyira, hogy ismeretessé lett a császár egész udvarában és mindenki más előtt, hogy én Krisztusért vagyok fogoly, 14. úgyhogy többen az Úrban való atyafiak közül az én fogságomból bizalmat merítettek és nagyobb bátorsággal merészelik félelem nélkül szólani az Isten igéjét. 15. Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust. 16. Némelyek szeretetből hirdetik, mert tudják, hogy én az evangéliom oltalmazására vagyok rendelve, 17. de mások versengésből hirdetik Krisztust, nem tiszta lélekkel, és úgy vélik, hogy ezzel fogságomban nekem szomorúságot okoznak.