1. Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. 2. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. 3. Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. 4. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. 5. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: "Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." 6. Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. 7. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. 8. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: "Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette." 9. Jézus ezt felelte neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 10. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett." 11. Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak: 12. "Egy főember - kezdte - messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. 13. Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. 14. Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen. 15. Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta. 16. Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. 17. Jól van, derék szolga! - felelte neki. - Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. 18. Jött a második is: Uram - mondta -, minád öt minát jövedelmezett. 19. Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek. 20. Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam, 21. féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. -

22. A magad szájából ítéllek meg - mondta neki -, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem. 23. Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? 24. Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott. 25. Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. - 26. Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van. 27. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára." 28. Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé. 29. Amikor Betfage és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák-hegyének hívnak, elküldte két tanítványát 30. ezzel a megbízatással: "Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. 31. Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? -, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak." 32. A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik. 33. Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?" 34. "Szüksége van rá az Úrnak" - válaszolták, 35. és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. 36. Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. 37. Már közel jártak az Olajfák-hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: 38. "Áldott az Úr nevében érkező király! - kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!" 39. A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: "Mester, hallgattasd el tanítványaidat!" 40. "Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni." 41. Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. 42. "Bárcsak te is felismernéd - mondta - legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. 43. Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol.