1 Az antióhiai egyházban több próféta és tanító volt, például Barnabás, a Nigernek nevezett Simeon, a cirenei Lúciúsz, továbbá Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, és Saul. 2 Mikor egy alkalommal istentiszteletet végeztek és böjtöt tartottak, a Szentlélek így intézkedett: "Rendeljétek Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre szántam őket." 3 Erre böjtöt tartottak és imádkoztak, majd rájuk tették kezüket s útra bocsátották őket. 4 Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába és onnan áthajóztak Ciprusba. 5 Szalamiszbe érve a zsidó zsinagógában hirdették Isten igéjét. 6 János is segítségükre volt. Mikor bejárták Páfuszig az egész szigetet, találkoztak egy Barjézus nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával. 7 Ez a jószándékú Szergiusz Paulusz helytartó kiséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Pált, mert hallani kívánta az Isten igéjét. 8 De Elimász, vagyis a varázsló - a neve ugyanis ezt jelenti - akadékoskodott és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittel. 9 Saul, másnéven Pál azonban Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét és így kiáltott: 10 "Te minden csalárdsággal és álnoksággal terhes ördögfia, minden igazság ellensége, hát nem hagyod abba az áskálódást az Úr egyenes útja ellen? 11 Ezért most az Úr keze rád nehezedik: megvakulsz és egy ideig nem látod a napvilágot." Tüstént vak sötétség szakadt rá, és botorkálva keresgélte, hogy valaki kezét nyujtsa neki. 12 A történtek láttára a helytartó hívő lett, mert egészen lenyügözte az Úr tanítása. 13 Pál és utitársai Páfuszból tengerre szállva a pamfiliai Pergébe jutottak. 14 János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. Ők viszont Pergéből tovább utazva a piszidiai Antióhiába érkeztek. Egy szombati napon aztán betértek a zsinagógába és helyet foglaltak. 15 A törvény és a próféták olvasása után a zsinagóga előljárói hozzájuk küldtek ezzel a kéréssel: "Testvérek, ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!" 16 Ekkor Pál fölemelkedett és kezével csöndet parancsolva beszélni kezdett: 17 "Izraelita férfiak, s ti istenfélők, figyeljetek!

18 Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és az egyiptomi tartózkodás idején nagy néppé tette őket. 19 Majd hatalmas karjának oltalma alatt kivezette őket onnan és negyven esztendőn keresztül gondjukat viselte a pusztában. 20 Hét nemzetet pusztított el Kánaán földjén, és földjüket birtokukká tette. 21 Mindez körülbelül négyszázötven évig tartott. Ezután egészen Sámuel prófétáig bírákat adott nekik. 22 Ettől fogva királyt kivántak, s ezért Isten negyven esztendőre Sault, Kisz fiát adta nekik Benjamin törzséből. 23 Később ennek eltávolítása után Dávidot emelte királyukká. Róla így nyilatkozott: Jessze fiában, Dávidban szívem szerint való férfire találtam, aki minden akaratomat teljesíti. 24 Igéretéhez híven az ő utódaiból támasztotta Isten Izrael üdvözőtőjét Jézust, 25 akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. 26 János pályafutásának bevégzésekor kijelentette: Nem az vagyok, akinek engem tartotok. De jön már utánam az, akivel szemben még arra sem vagyok méltó, hogy saruját leoldjam a lábáról. 27 Testvéreim! Abrahám nemzetségének fiai és köztetek lévő istenfélők! Ez az üdvösséget hozó hír nekünk szól. 28 Igaz, Jeruzsálem lakói és előljárói nem ismerték el őt, itéletükkel azonban csak beteljesítették a próféták szavát, amelyet minden szombaton olvasnak; 29 mert bár semmi halálbüntetésre méltót nem találtak benne, Pilátustól mégis kivégeztetését követelték. 30 Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg volt írva róla, levették a keresztfáról és sírba fektették. 31 Isten azonban harmadnapon föltámasztotta halottaiból, 32 és ő jónéhány napon keresztül megjelent azoknak, akik vele együtt mentek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanuságot tesznek róla a nép előtt. 33 Mi is ezt az örvendetes hírt hirdetjük nektek: Isten atyáinknak tett igéretét nekünk, 34 az ő gyermekeiknek teljesítette azáltal, hogy föltámasztotta Jézust. Ez van megírva a második zsoltárban: Az én Fiam vagy, Én ma szültelek. 35 Azt pedig, hogy föltámasztotta halottaiból, úgy hogy többé már nem tér vissza az enyészetbe, így mondta meg: