42 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! 43 És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. 44 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. 45 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt, 46 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. 47 És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, aki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja. 48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát? 49 Látván pedig azok, akik ő körülötte valának, ami következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel? 50 És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. 51 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt. 52 Monda pedig Jézus azoknak, akik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? 53 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma. 54 Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol. 55 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök. 56 És meglátván őt egy szolgálóleány, amint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala! 57 Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt! 58 És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok! 59 És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is. 60 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.

61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, amint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. 62 És kimenvén Péter, keservesen síra. 63 És azok a férfiak, akik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt. 64 És szemeit betakarván, arcul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, aki téged vere? 65 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt. 66 És amint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe, 67 Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek: 68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok. 69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől. 70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok! 71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.