40 Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! 41 És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. 42 És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! 43 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. 44 Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilenc órakorig. 45 És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. 46 És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. 47 Látván pedig a százados, ami történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. 48 És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, amik történtek, mellét verve megtére. 49 Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, akik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket. 50 És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, 51 Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; 52 Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. 53 És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. 54 És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. 55 Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképpen helyeztetett el az ő teste. 56 Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. 57 És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.